Teljesen rendben van, ha nem vagy rendben Valentin napon

Sohasem voltam igazán nagy Valentin nap rajongó. Leginkább a nap elüzletesiedését kritizáltam. De ha őszinte vagyok magamhoz, akkor a háttérben inkább az állt, hogy az engem körülvevő valóság sohasem közelített ahhoz a reményekhez és elvárásokhoz, melyekre ezen a napon számítottam. Szkeptikus vagyok, annak ellenére, hogy szeretem a Hallmark filmek végződését. Ilyenkor azonban mindig elfelejtem, hogy a Hallmark csatornának dollár milliói és profi színészei állnak rendelkezésére, hogy ilyen boldog történet befejezéseket produkáljon. 

Valójában a legnehezebb az volt Valentin napon, - és még most is időnként, - hogy magányosnak éreztem magam. Ha hasonlóan érzel, akkor talán a következő szavak bátorítást fognak jelenteni neked. A szingli létemkor a magányosság érzése Valentin napkor erősödött fel leginkább. A környezetem ilyen kijelentésekkel próbált nyugtatni: „Istennek van egy terve számodra...”, „Isten el fogja hozni a megfelelő férfit az életedbe, akkor, amikor legkevésbé számítasz majd rá...”, és még sorolhatnám a további vigasztalónak szánt szavaikat. 

Az eszemmel elfogadtam a helyzetemet, igyekeztem ezek szerint, megfelelően cselekedni is, de szívem nagyon messze állt az elfogadástól. Ezt azonban nem szívesen ismertem el, még magamnak sem. Az igazság az volt, hogy utáltam szingli lenni. Tudtam jól, hogy a házasság nem lesz megoldás mindenre, de abban bíztam, hogy a magányosság kongó érzését mindenképpen meggyógyítaná. 

Kedves Testvérem, - aki épp azzal küszködsz, amivel valamikor én is, - hadd osszak meg veled néhány dolgot, melyeket jól esett volna, ha hallok, anno. 

Beszélgessünk úgy, mintha egymással szemben ülnénk, és latte-t kortyolgatnánk a sarki kávézóban: 





1., Nem egyedül csak te küszködsz a magánnyal

Amikor felmész a szociális médiára, olyan képekkel és történetekkel találkozol, amelyek azt sugallják neked, hogy csak te vagy magányos. Hidd el nekem, hogy az egész csak egy külső máz. Legalábbis részben. A barátaidnak, akik kapcsolatban élnek, és felrakják a meglepetés rózsák képeit, amit a szerelmüktől kaptak, nem ismered a teljes történetüket, nem tudod, mi zajlik a színfalak mögött. Talán hónapok óta ez az első csokor amit kaptak... (hadd mondjam el neked, hogy szingliként magányosnak lenni-től van egy rosszabb állapot is: amikor párkapcsolatban éled meg a magány érzését...) 

És azt se felejtsd el, hogy ezeket a képeket megosztókon kívül vannak olyan ismerőseid is, akik nem raknak fel semmit, mert talán ugyanúgy éreznek mint te, de erről nem beszélnek nyilvánosan. 


Tipp: Ha a szociális média felerősíti benned ebben az időszakban a magányosság érzését, egyszerűen, ne menj fel ilyenkor ezekre az oldalakra. Ha valakinek fontos vagy, és el akar érni, telefonom is meg tudja tenni, higgy nekem! 


2. Teljesen rendben van, ha nem vagy rendben. 

Nem tudom miért, de sokszor úgy gondoljuk, hogy nekünk mindig rendben kell lennünk. Mert keresztényként soha sem szabad szomorúságot éreznünk, vagy a helyzetünkkel elégedetlenkednünk. Kedves Testvérem, szerintem teljesen rendben van, ha nem vagy mindig rendben. Az egyik kedves igeszakaszom a Bibliából, Jézus imája a Getcsemáné kertben, mielőtt letartóztatták volna. (A történetet a Lukács evangéliumának 22. fejezetében, a 39-46. versekben olvashatod) Itt Jézus bemutatja nekünk, hogyan kezeljünk egy helyzetet, mely nyilvánvalóan Isten akarata szerint való, számunkra azonban mégis nehézséget jelent. Jézus, Isten Fiaként, a világ Megváltójaként így imádkozott: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22:42) Jézus elfogadta Isten akaratát, de szívből könyörgött más megoldásért. A leírás szerint a küzdelem oly nehéz volt számára, hogy vért izzadt. Persze, nem akarok párhuzamot vonni a magányosság érzésének fájdalma és Jézus kereszthalálának áldozata között, de szerintem a helyzetünkre vonatkozó tanulságot mégis levonhatjuk ebből a történetből. Annak ellenére, hogy legtöbbször más utat választanánk legszívesebben magunknak, megtanulhatunk belesimulni Isten tervébe. 

Tipp: Ha nem vagy jól, akkor lefekvés előtt tölts időt a térdeden imádkozva, Istenhez fordulva. Mondd el neki a fájdalmadat, és ismételd imádat akár több napon keresztül, mindaddig, míg békére nem jutottál. Talán egy emlékeztetőt is beírhatnál a telefonodba, mely eszedbe juttatja, hogy rendszeresen fordulj Istenhez, vidd elé a problémádat. 


3. Isten tényleg az események, körülmények irányítója, és terve van veled 

Hetente egyszer biztosan hallom valakitől idézni a Jeremiás könyvének 29. fejezetének a 11. versében leírtakat a következőképpen: „Istennek van egy jó terve az életedre vonatkozóan!” Ne érts félre, hiszem, hogy Istennek terve van az életemre vonatkozóan, de ennél sokkal bővebb a kép, melyet meg kell értenünk a szöveg környezetből: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR – (Jeremiás 29:11-14a) 

Isten azért is mondja a 12. versben, hogy van terve számunkra, mert azt szeretné, ha Hozzá fordulnánk, hogy megismerjük ezt a tervet. Néha annyira leköt bennünket, hogy rájöjjünk Isten tervére és akaratára, hogy elfelejtkezünk, magához, Istenhez fordulni vezetésért. Mert Ő nem egy palackban élő dzsinn, hanem Ő a mindenek Teremtője, akinek a könyvében minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekünk szánt, bár még egy sem volt meg belőlük. (139. Zsoltár 16.) Jeremiás 29. fejezete arra tanít bennünket, hogyha mi Istent keressük ahelyett hogy a jeleket figyelnénk, akkor meg fogjuk Őt találni, ha teljes szívvel keressük Őt. Ő a kincs, Ő az, akit meg kell találnunk, mert ha Őt megtaláltuk, akkor minden a helyes megvilágításba kerül majd. 

Tipp: Ézsaiás 55. fejezetének a 8-9. versei a kedvenc igeszakaszom, amikor Isten tervéről gondolkodom, és azt kutatom. Azért fontos Istenre nézni, és nem a magunk eszére támaszkodni, amikor az utunkat igyekszünk megtalálni, mert Isten terve teljesen váratlan utakra vezethet bennünket. 

Amikor mindezt átgondolod, soha ne felejtsd el a tényt: Az Atyád szeret téged! 

Mennyei Atyád számára te nagyon fontos vagy. Nem igazán szeretem, amikor szinglik ilyesmiket mondanak, hogy: „Jézus az én fiú barátom.”, mert Ő sokkal több annál. Amikor magányosnak érzed magad, függetlenül mely életszakaszodban vagy éppen, ne feledd ezeket a szavakat, melyeket rólad mondott: 

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél. (139. Zsoltár 17-18a) 

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Máté 10:29-31) 

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1. Péter 2:9) 

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róma 5:8) 

Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. (103. Zsoltár 8.) 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! (Ézsaiás 43:4-5b) 

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (139. Zsoltár 14.) 

Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. (Ézsaiás 49:16) 

Forrás: Becky Kiser: It’s OK to Not Be OK on Valentine’s Day (A Letter to the Single Ladies),  www.crosswalk.com, fotó: crosswalk.com




Megjegyzések

  1. Tavaly ilyenkor még házasságban éltem. Társas magány volt, csak a fedél volt közös a fejünk felett, és a gyerekekért érzett szeretet. Ma már elváltam. Hónapokig olvastam a blog bejegyzéseit, segítettek a kitartásban. Aztán feltettem a kérdést magamnak: mit adok tovább a gyerekeknek? A szeretetet? A jó példát? Vagy az összeszorított fogakkal való kitartást, a keményszívűséget? Ma már nem közös a fedél a fejünk felett. A gyerekek iránt érzett szeretetünk viszont élő, még most is. Nem gondolom, hogy feladni könnyebb, mint kitartani. Azt sem, hogy kitartani könnyebb, mint feladni. Ami igazán fontos, hogy mit adok tovább a gyerekeimnek: szeretetet, megértést, megbocsátást, bátorítást. Nem tudom, hogy pontosan mikor engedtem el párom kezét. Azt viszont igen, hogy mikor láttam be, hogy nem tudunk újra egymásba kapaszkodni. Elváltként nem könnyű egy nap sem. Talán nem is a Valentin napi rossz közérzet fojtogat engem, hanem a mindennapok. Minden nap keresem, hogyan kapaszkodhatnék Jézus kezébe, hogyan bízzam rá magam és életem. Hogy az Úr gondot visel rám, minden madárcsicsergéssel erősödik. Ahogy az ég madarairól gondoskodik, úgy rólam is, sőt még inkább. Köszönök minden bejegyzést, minden gondolatot.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések