Amikor a "minden dologgal" szembesülsz az életben...
"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."
Róma 8:28
Szeretem a fenti igeverset.
Na jó, ha igazán őszinte vagyok, akkor be kell hogy valljam, időnként egyáltalán nem kedvelem.
Amikor egy nehéz időszakomban egy veszteséget vagy csalódást kell feldolgoznom, és valaki odaveti elém a Római levél ezen versét, sikítani tudnék.
Hát, most aztán igazán őszinte voltam.
Tulajdonképpen mit jelent a "minden" szó? Fogtam a görög szótáramat, és fellapoztam, hogy megnézzem, mit is jelent ez a kifejezés, - a magyarázatnál a "minden dolog" állt. Reméltem, hogy más lesz az eredménye a kutakodásomnak.
Mert a "minden dolog" magában foglalja a jót, a rosszat, és a rondát is. Az élet minden nehéz körülményében egy kincs vár felfedezésre. Annak érdekében, hogy ezt felleljük, ki kell jönnünk a szennyből, félre kell azt tennünk, és tudnunk kell a felszín alá látni.
Könnyű ezt megtenni? Egyáltalán nem
Mocsokkal jár? Igen, általában.
Megéri a fáradtságot? Mindenképpen.
Sok évvel miután elvesztettük második gyermekünket, a tizenhat éves alvó fiam szobájának ajtajában álltam. Teljesen belegabalyodott az ágyneműjébe. Steve 180 cm magas volt, dús torzonborz hajjal, és ráfért volna egy alapos borotválkozás. Nyála kicsordult álmában, szőrös lába pedig lelógott az ágyról.
Istenem, mennyire szeretem ezt a gyereket!, - gondoltam magamban, majd imában Istenhez fordultam:
"Uram! Tudod, mennyire szeretem a gyerekeket, és azt is láttad, mennyire vágyódtam egy egész házat betöltő rakásnyi kisgyermekre. Miért kaptunk csupán egyetlen fiút?"
Ekkor Isten Igéje járt át, betöltve szívemet: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Megéri a fáradtságot? Mindenképpen.
Sok évvel miután elvesztettük második gyermekünket, a tizenhat éves alvó fiam szobájának ajtajában álltam. Teljesen belegabalyodott az ágyneműjébe. Steve 180 cm magas volt, dús torzonborz hajjal, és ráfért volna egy alapos borotválkozás. Nyála kicsordult álmában, szőrös lába pedig lelógott az ágyról.
Istenem, mennyire szeretem ezt a gyereket!, - gondoltam magamban, majd imában Istenhez fordultam:
"Uram! Tudod, mennyire szeretem a gyerekeket, és azt is láttad, mennyire vágyódtam egy egész házat betöltő rakásnyi kisgyermekre. Miért kaptunk csupán egyetlen fiút?"
Ekkor Isten Igéje járt át, betöltve szívemet: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
"Uram, Te szóltál hozzám?" - tettem fel a kérdést.
Ekkor a szavak ismét át és átjártak: "Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
A fenti Ige úgy hatott rám, mint a kiszáradt földre a tavaszi eső. Isten dicsőségét ragadhattam meg abban a pillanatban. Életemben először igazán megértettem a magasságát, mélységét és a szélességét a jól ismert szavaknak.
Hiszen nekem is egyetlen egy fiam van. Olyan sok embert szeretek ezen a világon, de nincs senki sem, akiért képes lennék az én egyetlen egyemet odaadni. De Isten úgy szeretett engem, hogy mégis megtette ezt értem. És Ő annyira szeretett téged, hogy teérted is ezt tette. Ő odaadta az Ő egyetlen egy Fiát, hogy megmenthessen bennünket a bűnünk büntetésétől, és hogy örök élettel ajándékozhasson meg bennünket.
Miközben a könnyek végigpatakzottak arcomon, megköszöntem Istennek, hogy segített igazán megérteni János evangéliumának 3. fejezetéből a 16. verset, mert egy élő, lélegző, mozgó, (időnként alvó) példáját adta szemléltetésül az Ő szeretetének. Ha ez volt a célja a meddő éveimnek és egy gyermek elvesztésének, akkor megérte.
Hiszen valósággá vált a Római levél 8. fejezetének a 28. verse. És minden értelmet nyert.
Mennyei Atyám, köszönöm rám áradó hatalmas szeretetedet. Köszönöm, hogy Fiadat adtad értem. Kérlek, nyisd fel szememet, hogy felfedezzem dicsőségedet, amikor nyilvánvalóvá teszed jelenlétedet az életemben. Szeretlek Atyám! Jézus nevében, Ámen.
Ekkor a szavak ismét át és átjártak: "Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
A fenti Ige úgy hatott rám, mint a kiszáradt földre a tavaszi eső. Isten dicsőségét ragadhattam meg abban a pillanatban. Életemben először igazán megértettem a magasságát, mélységét és a szélességét a jól ismert szavaknak.
Hiszen nekem is egyetlen egy fiam van. Olyan sok embert szeretek ezen a világon, de nincs senki sem, akiért képes lennék az én egyetlen egyemet odaadni. De Isten úgy szeretett engem, hogy mégis megtette ezt értem. És Ő annyira szeretett téged, hogy teérted is ezt tette. Ő odaadta az Ő egyetlen egy Fiát, hogy megmenthessen bennünket a bűnünk büntetésétől, és hogy örök élettel ajándékozhasson meg bennünket.
Miközben a könnyek végigpatakzottak arcomon, megköszöntem Istennek, hogy segített igazán megérteni János evangéliumának 3. fejezetéből a 16. verset, mert egy élő, lélegző, mozgó, (időnként alvó) példáját adta szemléltetésül az Ő szeretetének. Ha ez volt a célja a meddő éveimnek és egy gyermek elvesztésének, akkor megérte.
Hiszen valósággá vált a Római levél 8. fejezetének a 28. verse. És minden értelmet nyert.
Mennyei Atyám, köszönöm rám áradó hatalmas szeretetedet. Köszönöm, hogy Fiadat adtad értem. Kérlek, nyisd fel szememet, hogy felfedezzem dicsőségedet, amikor nyilvánvalóvá teszed jelenlétedet az életemben. Szeretlek Atyám! Jézus nevében, Ámen.
(Forrás: Sharon Jaynes, When God Throws a Little Bit of “All Things” in Your Life, http://www.girlfriendsingod.com/2014/when-god-throws-a-little-bit-of-all-things-in-your-life/
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission
fotó: pinterest.com)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése