Sosem vagyok egyedül

„Amint az Atya szeretett engem, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradtam a szeretetében.” Jn,9-10

Miss Emma ráncos kezébe fogta az államat, könnyeim a tenyerébe hulltak. Végigjártam a termeket, sírás nélkül mondtam búcsút 119 lakónak, de Miss Emmával más volt, a tőle való búcsúzkodás az érzelmek lavináját indította el.
Összetört szívem darabkáit mintha mindegyre szétfújná a nővérek lépteinek és az orvosok utasításainak hangja, ami beszűrődik az szeretetotthon folyosójáról.
Nem tudtam csak úgy elhagyni Miss Emmát. Úgy éreztem, óriási hibát követek el, ha magára hagyom ezen a sötét helyen.
A családja, pontosabban annak hiánya miatt vitorla nélkül maradt, hánykolódhatott a 120 ágyas intézet magányos óceánján. Első „igazi” munkám nagyon sivár lett volna Miss Emma és néhány másik bentlakó nélkül.
Nem engedtem meg, hogy ennek a helynek a hatása a szívem felszínén belül kerüljön. Naponta tízszer elismételt történetek. Gyógyszer- és ételosztás, rendrakás az előterekben. Ám egy név, egyetlen személy mélyen bevésődött a szívembe: Miss Emma.
Tétovázva feszengtem az ágya szélén ülve, búcsúzkodva. Ki fogja ezentúl kivinni a jótékony napfényre? Ki fogja meghallgatni? Kivel fog himnuszokat énekelni?
Aggódás szorongatta a szívemet. Magam előtt láttam Miss Emmát egyedül, elhagyatva. Megfeszült az állkapcsom a fájdalomtól.
Az ő szemében nem láttam szomorúságot. Mint két szép, barna gomb, a bizalom aranykeretében. Jó volt sütkérezni a bölcsességben, ami a tekintetéből áradt.
„Minden rendben lesz, aranyoskám. Nem maradok magamra. Hát nem tudod, hogy mellettem ül Az, aki megalkotta a napot? Ő mindig meghallgat, imádkozhatom, beszélhetek hozzá, elmondhatok neki mindent. Jelen van a szavakban, amiket énekelek hozzá.
Gyermekem, sosem vagyunk egyedül.”
A világtól elszakadva élő Miss Emma nagy hatással volt az én világomra. Ő a Szőlőtőbe oltva élt. Jézus szeretetében az Ige, a dicsőítés, az imádkozás által. Miss Emma lakhelyét írja le Szt. Patrik:
Krisztus mellettem, Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem, Krisztus énbennem,
Krisztus alattam, Krisztus fölöttem.
Földi családjától elhagyatva Miss Emma nyugalmat lelt az igazságban, hogy Mennyei Atyja sosem hagyja el. Jézus beleköltözött, így ő is Benne lakhat.
De jó lenne megpihennünk ebben a jóleső tudatban. Belekuporodni Jézus szeretetébe, szívünkre írni a szavait. Engedd, hogy körülöleljen Isten jelenléte, mialatt énekelsz Neki, áradjon szét benned békessége, amíg imádkozol Hozzá. Oszd meg vele gondodat, örömödet, s várd csendben a válaszát.

Uram, köszönöm, hogy gyermekeidnek nevezel minket. Köszönöm, hogy otthont készítesz bennünk magadnak, hogy megpihenhessünk Benned. Mivel Benned lakhatunk, sosem vagyunk egyedül. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2012.04.25., www.proverbs31.org, Samantha Reed, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)