Civódások

„A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13, 8-9

Észrevettem, hogy 12 éves fiam összekapott valakivel. Mint minden vasárnap, most is ott ült a fiatalok között a szentély túloldalán, szemben velünk.
Odamentem, s szóltam neki, hogy kövessen az előtérbe. Ott helyben meg akartam beszélni vele, min civakodtak az istentiszteletre készülve.
Annyi történt, hogy valaki úgy gondolta, az ő helyén ülnek, s nézeteltérésüket szokásos kiskamasz módon adták egymás értésére. Bár könnyes volt a szeme – részben attól, hogy belekönyököltek a szemébe, részben a dühtől és a sértett büszkeségtől -, ragaszkodott hozzá, hogy visszamegy a többiek közé.
Lelkészünk prédikációja aznap délelőtt a haragról szólt. Beszélt arról, hogyan kezelhetjük Isten Igéje szerint. Ezek is a példái között voltak:
„A bolond mindjárt kimutatja haragját; a bölcs elfedezi, ha bántják.” Péld. 12,16
„Nincs sikere annak, aki titkolja bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.” Péld 28,13
A prédikáció végeztével lágy zene csendült fel, s aki úgy érezte, előre mehetett az oltárhoz az Úr elé.
Mikor felnéztem, láttam, hogy egy fiatalember is ott térdel az oltárnál, kezét az arcába temetve imádkozik. Ismerősnek tűnt, de felnőttebbnek látszott a fiamnál… Vagy mégis?
Előrehajoltam, hogy jobban lássak, s felismertem, hogy az oltár előtt térdelő fiatalember az én fiam.
Szívem hevesen dobogott, mert tanúja lettem, hogyan lett Krisztusé a gyermekem itt, a szemem előtt. Isten Igéje elindította az oltár felé.
Hazafelé menet megkérdeztem Michaeltől, mit imádkozott. „Tudod, anyu, ahogy hallgattam a prédikációt a haragról, nagyon rosszul éreztem magam az összetűzésünk miatt. Kértem Istent, bocsásson meg nekem, és segítsen uralkodni magamon.”
Három dolog miatt akadt meg bennem a szó: a fiam odafigyelt a prédikációra! Fájdalmat okozott neki az engedetlensége, és harmadszor: hallgatta a szívében Isten szavát. Amikor pedig Isten megszólalt, az Ige visszhangzott a szívében, és ő válaszolt a késztetésre: elindult.
Három egyszerű lépés: figyelni Isten hangjára, meghallani, amikor az Igén keresztül szól hozzánk, és indulni, amikor hív.
Lehet, hogy látható módon nem kapok össze senkivel, nem verekszem, mint a fiúk. De igenis vannak érzelmi, lelki civódásaim, amikor szembesülök az élet hozta próbatételekkel, elvárásokkal, kísértésekkel, bosszantó dolgokkal.
Fiam bátorsága, amivel elismerte, hogy megbocsátásra és segítségre van szüksége, egészen odáig, hogy kiment az oltárhoz, arra indított, hogy a magam „civódásait” is másképp lássam.
Ahelyett, hogy hagynám, hogy lehúzzanak a gondok, ahelyett, hogy elcsüggednék, követem a fiamat. Figyelem Isten hangját, meghallom, ha szól az Ige által, és indulok, ha hív.
Ma is ezt akarom tenni, ezt ajánlom neked is. Hallgassunk Isten szavára, tegyük le megpróbáltatásainkat, félelmeinket, kísértéseinket a kereszt lábához, s hagyjuk, hogy Isten meggyógyítsa a szívünket. Gyermeki hittel engedjük, hogy civódásaink végül az oltárhoz vezessenek.

Uram, figyelni akarok ma a hangodra, indulni akarok, amikor hívsz. Lágyítsd meg, kérlek, a szívemet, hogy meg tudjak bocsátani barátaimnak, családtagjaimnak. Köszönöm, Uram, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.28., , Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)