Olvasói gondolatok - Tavaszi áhítat

19.zsoltár 1-7.

Az éneklőmesternek,Dávidnak zsoltára.

Az egek beszélik Isten dicsőségét,és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Nap napnak mond beszédet,éj éjnek ad jelentést.

Nem olyan szó,sem olyan beszéd,amelynek hangja nem hallható.

Szózatuk kihat az egész földre,és a világ végére az ő mondásuk.A Napnak csinált belőlük

sátort.

Olyan ez,mint egy vőlegény,aki az ő ágyasházából jön ki,örvend mint egy hős hogy futhatja a

pályát.

Kijövetele az ég egyik szélétől,s forgása a másik széléig,és nincs semmi ami elrejtőzhetnék

hevétől.

Kora reggel lehet,még félig sötét van.Szemeim még csukva de már félig egy új nap kezdetén

Fekszem az ágyon. Éppen egy szép álom kellős közepén találom magam és még nem akarok

felébredni...erőltetem hogy tovább álmodjak...Közbeszólnak a reggeli zajok...az első busz

suhanása az ablakom alatt,a szomszéd lakó zörejei,víz halk csobogása amint megnyitják a

csapot. A szép álomnak vége és én boldog vagyok.Újabb hangok törik meg a

csendet...madárcsicsergés,messzi kutyaugatás,léptek zaja az utcán. Kinyitom a szemem és

körülnézek. Otthonom minden zugát végigkísérem, képeket a falon,az ütemesen járó faliórát,

szekrényeket,meleg paplanomat ami alól nem szívesen bújok ki.

Aztán próbálom visszaidézni az álmomat ami olyan varázslatos volt de már nem emlékszem rá

tisztán,csak anyám arcát látom magam előtt. De jó lenne még vele lenni egy kicsit!

Aztán ösztönösen imára kulcsolom kezeimet és elkezdem a reggeli áhítatomat újra becsukom a

szemeimet….Istenem köszönöm neked a füleimet, a szemeimet és a két kezem és köszönöm

hogy egy új nap vár rám! Aztán kinyújtom a lábaimat és örülök hogy még mindig mozognak. .

Ahogy kilépek a konyhába,megpillantom az ablakon keresztül a felkelő napot.Először csak az

ég alján mutatja magát,teljes terjedelmében,tűzpirosan mint egy óriási gömb. Aztán kúszik

egyre feljebb és veszít a vörösségéből ahogyan világosodik.De ekkor már eltűnik a maradék

sötétség is és elkezdődik a nappal.A madarak eközben köszöntik énekükkel az új

napot.Csodálatosan zengenek,öröm őket hallgatni. Közben gyermekemre gondolok aki milliónyi

távolságra van tőlünk és mégis közel...Újabb imádság érte...kérem a Mindenhatót hogy

vigyázzon rá ott a messzeségben és ne hagyja egyedül... tudom hogy testileg nem,de lelkileg

közel vagyunk egymáshoz és ez megnyugtat..Uram,olyan jó veled ébredni! Kegyelem árad ránk

bőségesen!

Zsoltárok 8.4.és 9.vers

Mikor látod egeidet,a te ujjadnak munkáját,a holdat és a csillagokat,amelyeket teremtettél.

Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia hogy gondod van

reá?

Az éjszaka titkai…

Egy hosszú és nehéz nap után jóleső érzés újra ágybabújni...Általában olvasni szoktam

lefekvés előtt...De még mielőtt lefeküdnék alaposan szemügyre veszem a kinti tájat mert

napnyugtakor is gyönyörű. Ahogyan sötétedik és tiszta az égbolt,csillagok ezrei takarják be az

égboltot és megjelenik a Hold. Az a rengeteg pici lámpás tündöklik és gondoskodik róla hogy mi

földi lények hálával telt szívvel nyugovóra térjünk.

Az esti hangok a csendben megkezdik az előadást...Tücsökciripelés, újra madárdal de már

csendesebben,éjszakai zörejek. Az este varázsa amikor ismét imádkozom.Számomra ez nem

egy kötelező rutin hanem minden este más és más párbeszéd. Van amikor egy értelmes

mondatot nem tudok elmondani az Úrnak mert elveszi más a figyelmemet,tele van az agyam

mindenféle felesleges gondolattal de mégis azok a félmondatok amiket Neki szánok valahogy

célbaérnek. Van,amikor csakúgy dőlnek belőlem a szavak és csodálkozom magamon hogy

véget nem érő imák jutnak az eszembe.Ilyenkor boldog vagyok hogy hang nélküli imáim a

lelkemből és szívemből szólnak. A nap történései kihatnak az esti hangulatomra de annyira jó

tudni hogy ma is ott volt velem és vigyázott rám.És ott a biztos tudat hogy éjszaka is velem lesz

és a családommal. 

Barnóczki Sarolta