Bízni Istenben, aki az ismeretlenben is veled van

Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész. (Józsué 1:9)

Emlékszem, mennyire izgultam, mielőtt elkezdtem az egyetemet. Elköltöztem a szülővárosomból, azért imádkoztam, hogy találjak barátokat, és szégyenszemre még a szüleimmel is türelmetlen voltam, miközben segítettek berendezkedni a kollégiumi szobámban. Úgy éreztem, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozott.

Az egyetemi évek alatt sokat fejlődtem és rengeteget tanultam. Új barátokra találtam, egyszer – vagy talán kétszer is – szakot váltottam, volt egy tantárgy, amin éppen csak átcsúsztam, eljártam közösségi programokra akkor is, amikor nem volt hozzá kedvem, és újra meg újra megtapasztaltam, hogyan lep meg Isten váratlan módokon. Nem volt mindig könnyű időszak, de gazdagító volt, és idővel szinte otthonossá vált.

Aztán szinte észrevétlenül elszaladt az idő. Egyszer csak ott ültem a szobatársaimmal a kedvenc pizzázónkban, a közelgő diplomaosztóról beszélgettünk, és azon töprengtünk, mit tartogat számunkra a jövő.

Csak akkor döbbentem rá, mennyire értékes volt ez az időszak, amikor már a végéhez közeledett. Nem tudtam, találok-e majd munkát, és készültem arra, hogy búcsút mondjak azoknak a barátságoknak, amelyek annyit jelentettek nekem. A diplomaosztónak nem inkább örömtelinek és felemelőnek kellene lennie? Ehelyett az ismeretlen miatti aggodalom nehezedett rám.

Valaki a szülővárosomból még üzenetet is küldött a közösségi médiában: „Élvezd ki ezt az időt! A legszebb éveid már mögötted vannak. Nagyon fog hiányozni.”

A szavai félelmet ébresztettek bennem. Mi van, ha igaza van? Mi van, ha a jövő csak terhekből, felelősségből és a múlt utáni sóvárgásból áll majd?

Ez a félelem nem ismeretlen. A Szentírásban is találkozunk vele. Józsué könyvének elején Isten népe hatalmas bizonytalansággal nézett szembe. Mózes, a vezetőjük, akire mindig számíthattak, meghalt. Az Ígéret Földje előttük állt, de tele volt olyan ellenségekkel, akikkel meg kellett küzdeniük. És Józsué, az új vezető, félt.

Isten azonban nem azt várta Józsuétól, hogy előre lássa a jövőt, hanem azt, hogy bízzon benne. Nem egy részletes tervet adott neki, hanem egy ígéretet:

„Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenütt, amerre jársz.” (Józsué 1,9)

Talán éppen erre van szüksége minden végzősnek – és mindenkinek, aki bizonytalanul tekint a jövőbe: arra az emlékeztetőre, hogy a legjobb napok még nem értek véget.

Lehet, hogy nyomást érzel a pénzügyek, a határidők vagy az új életeddel járó felelősségek miatt. Lehetnek terveid és céljaid ezekkel kapcsolatban, de még ennél is fontosabb, hogy legyen szemed meglátni Istent a változások közepette, és szíved bízni benne akkor is, amikor nem tudod, mi következik. Mert bár te nem látod a következő lépést, Isten már ott van előtted.

Az, hogy valami jó véget ér az életedben, nem jelenti azt, hogy Isten jósága is véget ér. Nem hagy magadra a diploma megszerzése után, és nem tűnik el az ünneplés elmúltával sem. Ugyanaz az Isten, aki ott volt veled a késő esti imáidban, a növekedésed és formálódásod éveiben, valamint a mély barátságaidban, ott lesz veled minden következő lépésnél is. A legjobb napok nem feltétlenül mögöttünk vannak – hanem ott találjuk meg őket, ahol Istennel járunk, aki vezet, megáld és csodákat tesz.

Istenem, amikor a jövő bizonytalannak tűnik, segíts, hogy bízzak benned. Köszönöm mindazt, amit az elmúlt időszakban kaptam, és azt a jót is, amit már előre elkészítettél számomra. Adj bátorságot az előrelépéshez, békességet a várakozás idején, és hitet ahhoz, hogy elhiggyem: a következő lépésnél is velem leszel. Jézus nevében, ámen.
                                                       


(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/05/29/trusting-the-god-who-meets-you-in-the-unknown
fotó:pexels.com)