Amire a bizonytalanság hív
„Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek téged! — így szól az Úr.” Jeremiás 1:8
Életem nagy részében egyetlen reakciót ismertem a bizonytalanságra: harcolni ellene. Ez volt az önbizalommal kapcsolatos „eszköztáram” egyetlen darabja, mert senki sem mutatott mást.
Az egyházon belül és kívül is azt tanultam, hogy a bizonytalanság veszélyes dolog, amitől félni kell. Ha bizonytalannak éreztem magam, automatikusan azt feltételeztem, hogy valamilyen hazugságnak estem áldozatul, és az egyetlen megoldás az, ha pozitív megerősítésekkel támadok vissza.
És néha valóban erre van szükségem. Amikor a bizonytalanságom múltbeli sebekből, szégyenből vagy hazugságokból fakad, akkor valóban Isten szeretetteljes igazsága tud gyógyulást hozni.
De nem minden bizonytalanság gyökerezik hazugságban.
Néha a bizonytalanság olyan igazságra mutat rá bennünk, amit szükséges meghallanunk — és ha azonnal elhallgattatjuk, elszalaszthatunk egy fontos felismerést.
Jeremiás próféta ezt már szolgálata elején megtapasztalta. Amikor Isten elhívta őt prófétának, még húszéves sem volt, jóval fiatalabb az előtte szolgáló prófétáknál. Nem rendelkezett sem az élettapasztalattal, sem a vezetői rutinnal, amit ez a feladat megkövetelt volna, ezért mély bizonytalanságot érzett. Olyannyira, hogy megpróbálta visszautasítani az elhívást:
„Én azonban ezt mondtam: Jaj, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR pedig így felelt nekem: Ne mondd azt, hogy fiatal vagyok, hanem menj oda mindazokhoz, akikhez küldelek, és hirdesd mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek — így szól az ÚR.”
(Jeremiás 1:6–8)
Figyeljük meg, hogy Isten nem Jeremiást kezdte dicsérni vagy nyugtatgatni. Ehelyett önmagára irányította a figyelmet. Miért?
Mert Jeremiás bizonytalansága rámutatott valamire, amit meg kellett értenie:
Néha azért érezzük magunkat bizonytalannak, mert bizonytalan alapokra építünk.
Jeremiás a saját képességeiben próbált megkapaszkodni Isten ereje helyett. És sokszor pontosan ezt próbálja jelezni nekünk is a bizonytalanságunk.
Amikor meginog az önbizalmunk, az gyakran annak a jele, hogy valami ingatag dologra építettünk. Lehet ez a külsőnk, a munkahelyi teljesítményünk, vagy akár az, hogyan helytállunk feleségként, anyaként vagy barátként. Ezek azonban mind törékeny alapok — és a bizonytalanság gyakran az első sárga jelzés arra, hogy valami nincs stabil helyen az életünkben.
Ma már nem az az első reakcióm a bizonytalanságra, hogy azonnal harcolni kezdek ellene. Inkább kíváncsivá válok. Néha valóban szégyen vagy hazugság áll mögötte, de néha fontos üzenetet hordoz számomra.
Szilárdan Jézusra szeretnék építeni — mert Ő nem rendül meg.
Imádság:
Szerető Atyám, amikor bizonytalanság ébred bennem, segíts felismerni annak valódi forrását. Adj bölcsességet, hogy megkülönböztessem a hazugságot az igazságtól, és taníts arra, hogy Benned találjam meg a biztonságomat. Jézus nevében, ámen.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/05/18/the-invitation-of-insecurity
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kez-viragok-csokor-kezeben-tart-14732969/



Megjegyzések
Megjegyzés küldése