De hogyan éljem túl a következő 86 400 másodpercet?

 „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségébe, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket helyreállítani, megerősíteni, megszilárdítani és szilárd alapra állítani.”

1Péter 5:10

---

Bárcsak a gyógyulás olyan egyszerű és kiszámítható lenne, mint egy teendőlista. Bárcsak nem járna kellemetlenséggel. És bárcsak a vele járó érzelmek sem csapnának le rám váratlanul.

De ha valaha is próbáltál már felépülni egy összetört szív után, tudod, hogy a gyógyulást nem lehet időzíteni, siettetni, és nem tudod megmondani, mikor és hogyan kér majd figyelmet.

A gyógyulás azért is olyan nehéz, mert a trauma mély, sajgó űrt hagy maga után. A veszteség körülölel bennünket, és a gyász kiszámíthatatlan hullámai újra és újra elérnek. Nehéz eldönteni, vajon valóban jobban vagyunk-e, amikor néhány békés nap után hirtelen újra ránk szakad az érzelmi fájdalom.

Ilyenkor dühösebbek vagyunk, mint valaha. Minden seb nyersnek, zavarosnak, gyógyulatlannak tűnik. És csak azt kívánjuk, bárcsak valaki elmondaná, hogyan lehet kibírni ennek a napnak mind a 86 400 másodpercét ekkora fájdalom közepette.

Megértem ezt az érzést. Tudom, milyen hihetetlenül nehéz úgy élni a mindennapokat, hogy közben azt kérdezed magadtól: vajon a szívem valaha újra egész lesz?

Emlékszem, egyszer a boltban, a banános pultnál hajtottam le a fejem, teljesen kimerülten. Az életem egyik legfájdalmasabb időszakát éltem. Ott álltam egy üres bevásárlókocsival, fájdalomtól nehéz szívvel, és csak a hűvös gyümölcsöknek támasztottam az arcom. Egy zavart eladó odalépett és megkérdezte:
– Segíthetek valamiben?

Felemeltem a fejem, és a könnyeim azonnal kibuggyantak. Csak ennyit tudtam mondani:
– Egy papírzsebkendőt kérek.

Semmi sem tesz teljessé egy napot úgy, mint amikor idegenek előtt omlasz össze.

De tudod mit? Ezek a napok nem feltétlenül visszaesések. Sokkal inkább annak a jelei, hogy éppen a gyógyulás legnehezebb részén haladsz keresztül. Az új könnyek a régi sebek fölött azt bizonyítják, hogy foglalkozol az érzéseiddel. Feldolgozod a gyászt. Küzdesz – és ez jó küzdelem.

Érezni a fájdalmat az első lépés afelé, hogy meggyógyulj belőle. Azok az érzelmek, amelyek újra és újra feltörnek benned, az élet jelei. Nem kell, hogy az érzéseid irányítsanak, de figyelj rájuk, mert jelzik, miben van még szükség gyógyulásra.

Amikor mélyen szeretünk, mélyen éljük meg a fájdalmat is. Ezért kell megtanulnunk bízni a gyógyulás folyamatában. Engednünk kell, hogy a gyógyulás szabadon áramoljon bennünk és körülöttünk, és gyengéden átjárja egész valónkat. Engednünk kell, hogy Isten elérje és megérintse a szívünket.

Amikor a gyógyulást úgy kezdjük látni, mint a lelkünk mélyéről kibomló erő és bölcsesség rétegeit, akkor már nem tűnik annyira igazságtalannak. Inkább olyan titkos bölcsességnek, amelyet Isten halkan a lelkünk mélyére suttog.

És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a jövő hirtelen újra vonzónak tűnik. Nem azért, mert a körülményeink megváltoztak, hanem mert elfogadtuk a valóságot, elengedtük az irányítást, és megtaláltuk önmagunk meggyógyult, békés változatát – azt, akivé Isten mindig is formálni akart.

Nem tudom, milyen fájdalmat hordozol most. De hadd bátorítsalak ezzel az ígérettel:

„A minden kegyelem Istene ... miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket helyreállítani, megerősíteni, megszilárdítani és szilárd alapra állítani.” (1Péter 5:10)

A mi Istenünk a helyreállítás Istene. A szíved mélyén érzett fájdalom annak a jele, hogy valami gyönyörű újjáteremtés már most is zajlik benned. Ne add fel.

Isten szeret téged. Nem vagy egyedül. A gyógyulás lehetséges.

Ima:
Istenem, amikor már csak azt szeretném, hogy végre vége legyen a gyógyulásnak, kérlek, emlékeztess: bízhatok Benned ebben a folyamatban. Köszönöm, hogy hű maradsz az ígéreteidhez, és hogy még ezt a fájdalmat is a javamra fordítod.
Jézus nevében, Ámen.

írta: Lysa TerKeurst
2025. október 2.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/10/02/but-how-do-i-get-through-the-next-86400-seconds