A megváltozott szív csodája

Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán (2 Korinthus 4:6)

Nevetnem kellett, amikor tizenéves lányaim kora reggel útnak indultak. Épp a nyári vakációnkat töltöttük kedvenc tengerparti városunkban, és elhatározták, hogy amennyi napfelkeltét csak tudnak, megnéznek. Mosolyogva figyeltem, ahogy lelkesen reagálnak az ébresztőóra csörgésére — tudva, hogy néhány hét múlva az iskolai reggelek már jóval nehezebben fognak menni.

Van valami egészen magával ragadó a napkelte látványában, nem igaz? Ahogy a nap lassan kibukkan a horizont mögül, majd hirtelen áttör, és a sötét égbolt lélegzetelállító színek vásznává változik.

Tágabb értelemben ez az átalakulás — a sötétségtől a fény felé — pontosan azt tükrözi, amit Isten kezdettől fogva tesz. A Teremtés könyve is ezzel a csodálatos pillanattal indul: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (1Mózes 1:3)

Nem véletlen, hogy Pál apostol, amikor a megváltozott szív csodájáról beszélt, erre a teremtő pillanatra utalt:

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Korinthus 4:6)

Ahogy Isten a kezdetekkor kimondta a szót, és létrehozta a fizikai fényt, hogy eloszlassa a sötétséget, úgy ma is szól hozzánk — és az evangélium fényét gyújtja meg szívünkben, ahol korábban csak lelki sötétség uralkodott.

Ez éppolyan csodálatos, mint maga a teremtés. Kegyelméből Isten megvilágítja a szívünket, hogy felismerjük dicsőségét Krisztusban. A teremtés és a lelki újjászületés egyaránt Isten hatalmát, szeretetét és szuverén célját hirdeti.

Miután a lányok megnézték a napkeltét, sétáltak egyet a tengerparton, és betértek a kedvenc kávézójukba. Amit még a sötétben nem tehettek meg, azt most, a fényben szabadon megtehették.

Ugyanígy, mielőtt Krisztus fénye felragyogott volna bennünk, nem ismerhettük Őt igazán. De most — ahogy a napfelkelte ragyogó színekbe öltözteti az eget — Krisztus is átalakította egykor sötét szívünket, hogy tükrözhessük az Ő igazságát, kegyelmét és szeretetét mindazok felé, akik körülöttünk élnek.

Micsoda csoda ez!
Legközelebb, amikor napkeltét látsz, jusson eszedbe a még nagyobb csoda: Krisztus eloszlatja a sötétséget, és új teremtménnyé formál téged.

Engedjük, hogy az Ő fénye továbbra is ragyogjon bennünk és rajtunk keresztül, miközben visszatükrözzük az Ő lélegzetelállító szépségét. Ámen?

Drága Jézus, köszönöm, hogy fényt gyújtottál a szívemben, hogy megismerhesselek Téged. Ahogy a teremtett világod elállítja a lélegzetemet, úgy csodálom azt a kegyelmet is, hogy új teremtmény lehetek Benned. Kérlek, formálj tovább nap mint nap, hogy életem egyre jobban tükrözze a Te fényedet és szeretetedet.
Jézus nevében, ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/10/17/the-miracle-of-a-transformed-heart

fotó:pinterest.com)