Az igazság fái

„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”

(Zsoltárok 1:3)

Mostanra szinte minden fa levele lehullott. Csak néhány kitartó ág őrzi még megfakult leveleit, de azok is hamar lehullanak. Ilyenkor különösen is értelmet nyer az 1. zsoltár üzenete, amely emlékeztet bennünket: keresztényként a mi leveleink nem hervadnak el.
Isten csodálatosan választotta a fát a növekvő hívő ember jelképeként. Gondolj csak bele: a növekvő fa nemcsak felfelé nyújtja ágait, hanem közben gyökereit is egyre mélyebbre ereszti. Nem létezhet erős, magasra törő fa mély gyökerek nélkül — különben az első szélvihar kidöntené. Ugyanígy van ez velünk is. Nem növekedhetünk igazán az Úrban, ha nem gyökerezünk mélyen az Ő Igéjében, és nem építjük életünket az Ő parancsaira.
A párhuzamok tovább folytathatók: egy növekvő fa árnyékot és menedéket ad másoknak. A fényt magába fogadja, és táplálékká alakítja. Sőt, képes új életet fakasztani — önmagát megújítani. És néha a legnemesebb fák mások javára áldozzák életüket: ágaikból tűzifa, törzsükből építőanyag lesz.
„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett örömolajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.” (Ézsaiás 61:3)
Isten gyakran használ szimbólumokat, hogy tanítson bennünket — rólunk és önmagáról. A Szentírásban a hívő emberre sokféle képpel utal: juhként, épületként, halászként, gabonaként, gyermeként és faként. Ha időt szánunk arra, hogy ezeket a képeket tanulmányozzuk, mélyebb megértésre jutunk Isten igazságaiban.

Uram, add, hogy gyökereim mélyen kapaszkodjanak az Igédbe, és ágaim magasra törjenek feléd. Amikor a próbák szele fúj, segíts, hogy szilárdan álljak, és életem gyümölcse Téged dicsőítsen. Ámen.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/oaks-of-righteousness/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fa-29108015/