Őszintének lenni Istennel az imádságban

Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!

102. Zsoltár 2.

Egy vasárnap délelőtt a nappalink kopott, szürke kanapéján ültem, és könnyek folytak végig az arcomon.

Miért, Istenem?

Miért engedted, hogy ez a szörnyűség megtörténjen az életemben?

Ennek semmi értelme!

Annyira fáj a szívem!

Az elmúlt hónapokban egy kis női csoporttal együtt haladtam a gyülekezetünkben egy tanítványi programon keresztül. Tanultam és növekedtem lelkileg, és sok olyan területet fedeztem fel az életemben, ahol működészavarok és egészségtelen minták és beidegződések voltak. Ezen a héten a fájdalom feldolgozást tanulmányoztuk.

Az volt a feladatunk, hogy csendben töltsünk el egy kis időt, engedjük meg magunknak, hogy őszintén Istenhez menjünk, és nyissuk meg a szívünket, hogy beengedjük Istent a legsötétebb, rejtett zugokba is. Elkezdtem visszaemlékezni azokra az időkre a múltamban, amikor mély sebek és sérülések értek, engedtem magamnak, hogy ezeket elmondjam az Úrnak, és szomorúságomat szóban kifejezzem Istennek - ahelyett, hogy elnyomtam volna az érzéseimet, vagy meggyőztem volna magam arról, hogy ez nem is olyan nagy ügy.

Olyan volt, mintha megnyíltak volna a zsilipek.

Éveken át tartó fájdalom, sérelem és bánat ömlött ki. Furcsa érzés volt. Sebezhetőnek éreztem magam. De egyben nagyon megtisztító érzés is volt. Egyszerűen oda tudtam menni Jézushoz úgy, ahogy voltam, és meg tudtam osztani vele pontosan azt, amit éreztem.

A "panaszkodás" egy olyan szó, amelyről nem gyakran hallunk prédikációkat vagy olvasunk áhítatokat, pedig az egész Szentírást átszövi. A Zsoltárok könyvében Dávid nagyszerű példát mutat számunkra, hogy milyen a kesergés, az Úr előtt.

A 102. zsoltárban találjuk őt, amint az Úrhoz kiált: "Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem arcodat nyomorúságom napján! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! " (Zsoltárok 102:1-2).

Tetszik, hogy Dávid nem félt hangosan kimondani, hogy pontosan mit is érez. Többször is megismételte ezt a könyörgést Istennek.

Aztán a Zsoltárok 102:3-5-ben igazán zsigeri őszinteséggel beszélt az érzéseiről: "Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. ".

Talán úgy érezzük, hogy cenzúráznunk vagy szentesítenünk kell imáinkat, hogy azok ""lelkibbnek"" hangozzanak, de Dávid, akit "Isten szíve szerinti embernek" (1Sámuel 13:14,) neveztek, példát mutat arra, hogy milyenek a szenvedélyes „panasz imák”.

Számomra a kanapén zokogás azon a vasárnapon a gyógyuláshoz és a Jézusban való teljesség útjához vezetett, amit soha nem tapasztaltam volna meg, ha továbbra is visszatartom az érzéseimet, ahelyett, hogy őszinte panaszos imáimat az Úr elé vittem volna.

Isten azt akarja, hogy kiöntsük neki a szívünket. Az a cselekedet, hogy őszintén elismerjük félelmeinket, szomorúságunkat és csalódottságunkat az imában, nem fog elidegeníteni minket Istentől; sőt, inkább közelebb visz hozzá, mert ez a bizalom és a sebezhetőség cselekedete. "Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat." (Zsoltárok 102:17,).

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem kell elrejtenem előled a legmélyebb félelmeimet, a legnagyobb fájdalmaimat és a szívből jövő vágyaimat. Köszönöm, hogy úgy fogadsz, ahogy vagyok, és azt akarod, hogy szívemet szabadon megosszam Veled, ezért nem kell megjátszanom magam, vagy másnak lennem, mint pontosan az, aki vagyok, amikor hozzád jövök. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Getting Honest With God in Prayer
JULY 27, 2023 by Crystal Paine

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/07/27/getting-honest-with-god-in-prayer

Fotó: pinterest