KÖNYVKLUB: CORRIE TEN BOOM: A MENEDÉK

Ötödik fejezet: Az invázió

1. A miniszterelnök nyugtató szavaira – melyek szerint Hollandiában nem lesz háború, a holland polgárok megnyugodhatnak – az apa a többiek döbbenetére így reagál:

„…kék szeme szikrát szórt, úgy, ahogy még sose láttuk. – Nem szabad reménységet ébreszteni a népben, ha nincs remény! – mondta. – Nem szabad a hitet a kívánságra alapozni. Háború lesz. A németek megtámadnak és legyőznek minket. „

Szembe tudunk-e nézni őszintén – tagadás nélkül – a nekünk kényelmetlen, félelmetes dolgokkal (ha nem is egy háború, hanem az életünk ennél sokkal kisebb – számunkra mégis szorongató, félelmes, csüggesztő – tényeivel)?

Jó-e, ha inkább nem veszünk róla tudomást, ha próbáljuk másként látni, ha „tagadunk”?

Miért vagy miért nem?

2. Corrie éjszaka, a bombázás ideje alatt egy órára lemegy a konyhába Betsie-vel teázni. Ezalatt egy éles gránátszilánk repül a párnájára. Mikor az ágyához visszatérve ezt észreveszi, átfut az agyán a rémisztő gondolat: mi lett volna, ha akkor ő ott fekszik… Betsie így nyugtatja: „Isten világában nincsen ha. És egyik hely sem biztonságosabb, mint a másik. Az ő akarata az egyetlen biztonságunk.”

Mi biztonságban érezzük-e magunkat?

Egyáltalán: mi jelenti számunkra a biztonságot?

3. 79.o.: „-Azok a szegény emberek! – ismételte apa, de meglepetésemre a német katonák felé pillantott, akik épp sorakoztak, hogy elvonuljanak. – Sajnálom a szegény németeket, Corrie. Isten szeme fényét bántják.”

Itt megint csak azt kérdezhetjük magunktól, ami valamelyest már a 4. fejezet kapcsán is megfogalmazódott bennünk: Amikor valaki számunkra elfogadhatatlan módon viselkedik, meg tudjuk-e látni benne a szerethető embert? Tudunk-e az ösztönösen felmerülő ellenszenvünket legyőzve úgy tekinteni rá, mint szeretetet, teljességet, értelmet, boldogságot – esetleg rossz helyen, rosszul – kereső emberre? Tudjuk-e őt elválasztani tévedésétől, aminek ő maga is áldozata, mint ahogy mi is számtalanszor áldozataivá válunk saját tévedéseinknek?

Tudunk-e szeretetet (=esélyt) adni a másiknak mi, akiknek szintén folyton új esélyre van szükségük? 

(Andi)