Ki a meghatározó?

Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,

és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.

Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.

Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.

Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!

Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.

Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.

Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.

Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,

és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.

Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.

(János 2:1-12)

 

 

Minden vendéglátó rémálma: Kevés lett! Rosszul mérték fel, hogy mennyi borra van szükség. Mária csupán vendég a lakodalomban, mégis éles szemmel veszi észre a közelgő katasztrófát. Félő, hogy az egész falu előtt felsülnek a vendéglátók. Mélyen meg van győződve róla, hogy Jézus tud segíteni, ezért meg is kéri rá. Bár ez nem kérésnek, hanem inkább felszólításnak hangzik: „Nincs boruk.“

Jézus válasza nem is lehetne udvariatlanabb:

„Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?“ (4.) Vajon mi készteti arra Jézust, hogy úgy beszéljen az anyjával, ahogy én a fiaimtól kikérném magamnak? 

„Még nem jött el az én órám“ – mondja azután Jézus. Tehát a válasz több, mint egy hirtelen odamondás a szokásos leválási folyamat során. 

Jézus nagyon is világossá teszi anyja számára, hogy kire hallgat, hogy kinek van szava az életében. Azon az úton szeretne járni, amelyet Mennyei Atyja mutat számára. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, függetlenné kell válnia az emberektől.

Mit tanulhatok ebből az életemben előforduló döntésekre nézve? Mit figyelhetek meg esetleg a környezetemben élő keresztényeknél is? Vannak egyrészt olyanok, akik azt mondják, hogy ők kizárólag csak közvetlenül csak Jézusra hallgatnak, és alig figyelnek az emberek véleményére. Másrészt pedig vannak olyanok, akik annyira hallgatnak arra, amit mások mondanak, hogy nagyon nehezen találják meg a saját útjukat.

 

Mostanában néha a férjem nekem is ez mondja:

„Vigyázz, mert úgy megnőtt mások véleményére a füled, hogy még a végén rátaposol.“

 

 

Kire hallgatok, amikor arra kerül

a sor? Mi az, ami „oldalba támad-

ja“ a gondolataimat, és eltérít a jó

irányból? Min szeretnék változtatni ezzel

kapcsolatban?

(Lélekfrissítő)