Bizalmatlanság és kétségek

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.  

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

(Jakab 1:6-8)

El kell ismernem, hogy néha olyannak érzem magam, mint a tenger habja, amit a szél ide s tova hány. Nem mindig olyan

szilárd és biztos a hitem, mint amilyennek azt szeretném.

Megijeszt ennek az Igének az egyértelműsége. Aki kételkedik, az ne is számítson arra, hogy bármit is kap az Úrtól? Akkor most szedjem össze minden erőm, és kényszerítsem ki magamból, hogy bízzam Istenben?

 

Ám hirtelen megértettem valamit: Ha ez valóban úgy van, ahogyan tegnap olvastuk, azaz

 

● hogy Isten kész adni és ezt szívesen teszi,

● hogy Isten bőkezű,

● hogy Isten nem számol utána kicsinyesen,

 

akkor nincs okom arra, hogy ne bízzam Benne! Mert akkor mindenekelőtt az a fontos, hogy jobban megismerjem és megtapasztaljam Őt. 

A bizalmatlanságnak itt nincs helye, hisz ezzel megbántanám Őt. Ugyanakkor igaz az is, hogy Isten azt szeretné, ha teljes szívvel bíznánk benne és szeretnénk Őt. Azt kívánja, hogy biztonságunkat Őnála keressük, és Tőle várjuk, hogy megajándékozzon vele. Ha ilyen hozzáállással imádkozunk, akkor bizonyosan meghallgatja az Úr az imádságunkat. 

 

Drága Mennyei Atyám! Te látod, hogy a hitem néha milyen kicsi, és hogy mennyi kételkedés és bizalmatlanság van a szívemben. Segíts, hogy el tudjam engedni a bizonytalan-ságaimat, tudjak Benned bízni, és hinni, hogy Te valóban jót akarsz nekem.

Ámen.