Egy szomjas asszony

Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –2jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,3elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.4Samárián kellett átmennie.5Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.6Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.7Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.9A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.10Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.11Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet?12Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?13Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,14aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.15Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!

(János 4:1-15)

Nemrég egy távolkeleti falun utaztam keresztül. Volt ott egy kút, ahol egy teremtett lélek sem volt. Visszafelé utazva viszont alkonyatkor már néhány asszonyt láttam ülni a kútnál, akik vidáman beszélgettek, miközben várták, hogy megteljenek a korsóik.
Ez már a bibliai időkben is így volt. Akinek a déli hőségben kellett hoznia a vizet, annak minden oka megvolt rá. Csak a kívülállók mondtak le a kellemes csevegésről a kútnál.
A samáriai asszony ilyen kívülálló volt a faluban. Jóhíre teljesen odavolt. Látom magam előtt, ahogy fáradtan és izzadtan ül a kútnál.
És egyszer csak ott van Jézus. Megszólítja.Kér tőle egy korty vizet. Sőt, beszélgetésbe elegyedik vele, pedig a rabbik általában kerülték a nőkkel való érintkezést.
Ha a samáriai asszony helyzetébe képzelem magam, elcsodálkozom Jézuson. Szíven talál, Jézus mennyire jól látja, mire van szüksége
az asszonynak. Nem sajnálja tőle az idejét, figyelmét, szeretetét. Sőt, ennél még többet is ad: a víz, amiről Jézus beszél, tényleg oltja
a lélek szomjúságát. Ezt már én is sokszor átéltem – például az Istennel való találkozáskor az Igében. Szeretném hagyni, hogy újra
és újra megajándékozzon. És ha a szemem előtt tartom, hogy szeretnék egyre inkább Jézusra hasonlítani, akkor még egy szempont eszembe jut: Sajnos nagyon ritkán hívom fel mások figyelmét erre az élő vízre, pedig ma is oly sok férfi, nő és gyerek van, akikben ugyanaz a vágyakozás él, mint a samáriai asszonyban.
 

Uram, nyisd meg a szemem a körülöttem élő emberekre, akik ugyanúgy

szomjaznak, mint a samáriai asszony.

Használj engem, hogy megmutassam nekik

az élő víz forrását. Ámen

 

(A samáriaiak Jákób leszármazottai voltak, akik Samária földjén maradtak az asszír hódítás után. Az asszír bevándorlókkal házasodtak össze. A vegyes házasságok miatt tisztátalannak tartották őket.)

(Lélekfrissítő)