Attól hogy elnyomod az érzelmeid, még dolgoznak a mélyben...

 Mindannyiunknak vannak érzelmei. De mit kellene kezdenünk velük?

Azért kaptunk érzelmeket, hogy az élet mélységét és magasságát, színességét teljes egészében megtapasztaljuk. Az érzelmeink befolyásolják a döntéseinket, cselekvésre késztetnek, segítenek meghallani Isten hangját, és képessé tesznek bennünket hogy mély és bensőséges kapcsolatokat létesítsünk.

Sokan azt szívtuk magunkba, hogy valamilyen módon elnyomjuk az érzelmeinket.

Lehet hogy úgy érzed, hogy túlságosan le vagy terhelve ahhoz hogy az érzelmeiddel bajlódj, egyszerűbbnek tűnik őket ignorálni.

Lehet hogy túl sokat csalódtál, kaptál elutasítást, ítéletet, amikor megpróbáltad kifejezni az érzelmeid, úgy érzed az a biztonságos ha elrejted őket.

Vagy talán soha senki nem hallgatott meg, soha senki nem mutatott empátiát feléd e téren.

Lehet hogy a boldogulás eszközének érzed hogy elrejted az érzelmeid. Rövid távon megoldásnak érezheted a rejtőzködést, az elfojtást, de hosszú távon ezeknek az elfojtásoknak nagy ára van.

Az elfojtott aggódás komoly szorongáshoz vezethet, a csalódás depresszióhoz, a harag pedig komoly nehezteléshez, kapcsolati törésekhez. Szépen lassan, megmérgeződünk a sokszor tudattalan, kezeletlen érzelmekkel, a testünk befeszül, elfogy az energiánk, a kedvünk, kopik az egészségünk és nagyon komoly károk keletkeznek a kapcsolatainkban.

Hogyan tudjuk ezeket a folyamatokat megállítani?

 Először is merjünk őszinték lenni Istennel és legyen egy olyan barátunk, akiben bízhatunk és aki Isten szeretetét közvetíti felénk, Hozzá visz közelebb. Merj sebezhető és őszinte lenni, elsősorban Istennel, de legyenek körülötted olyan barátok, akikkel szintén lehetsz önmagad, akik előtt felfedheted igazi bensőd, érzelmeid, vívódásaid, örömeid! Tudd és merd elfogadni Isten szeretetét, engedd hogy Ő formálja a bensőd, gyógyítson, adjon Neked új identitást!

 szöveg: soulsheperding

fotó:pexels.com