Megnyugvás a szorongás viharában

Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. (Márk 4:37-38)

Aznap káosz uralkodott körülöttem, és a testem is megérezte a stresszt. Úgy éreztem magam, mintha valaki egy konnektorhoz kötött volna.

Ismered azt az állapotot, amikor egyszerre vagy kimerült és feszült?

A szorongás mély zavart és elszigeteltséget tud hozni. Ilyenkor gyakran eszembe jut a Márk evangéliumából egy jelenet, amely élénken ábrázolja a belső, szorongásokkal teli világot.

Jézus és a tanítványai a Genezáreti-tavon hajóztak, amikor hirtelen hatalmas vihar tört rájuk: „Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében aludtí…” (Márk 4:37–38).

Ez a vihar jól tükrözi, mi zajlik a testünkben, amikor szorongunk. A szorongás a szervezet reakciója valós vagy képzelt fenyegetésekre, amikor az idegrendszer átkapcsol túlélő üzemmódba. Az izmok megfeszülnek, a gondolatok felpörögnek, mert legbelül nem érezzük magunkat biztonságban. És a szorongást mindig kíséri a magány és az elszigeteltség bénító érzése.

Amikor magamban érzem kavargani a hullámokat, azonosulni tudok a tanítványok kétségbeesett kiáltásával: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?” (Márk 4:38).

Istenem, látsz engem?
Érdekel, mi történik velem?
Miért nem lépsz közbe?
Meddig tart még ez?

Jézus egyetlen szavával lecsendesítette a vihart: „Hallgass el, némulj meg!” (Márk 4:39). Jelenlétével elűzte a tanítványok félelmét. De ami számomra különösen megragadó, az az, hogy pillanatokkal korábban úgy találjuk őt, hogy alszik.

Az ő álma nem közöny volt, hanem annak a mélyebb pihenésnek a kifejezése, amelyre bennünket is meghív. Egy olyan nyugalomé, amely belül csendet teremt – nem a vihar hiányában, hanem éppen annak közepette.

Jézus itt megmutatta, mit jelent Istenben gyökerező életet élni. Még a külső viharok közepette is megpihenhetünk Isten szeretetének „csendes vizein” (Zsoltárok 23:2). Amit a pszichológia csak nemrég kezdett felismerni, Jézus már akkor megélte:

A szorongás ellenszere nem egyszerűen a nyugalom, hanem a biztonság.

A pillanatnyi nyugalom adhat rövid fellélegzést, de a szorongástól való valódi szabadulás akkor jön, ha testünk és lelkünk átéli a biztonság élményét.

Sokan úgy tanultuk, hogy a szorongás gyengeség vagy jellemhiba, de ez nem igaz. A szorongás természetes reakció, ha veszély vagy túlterheltség ér bennünket. Isten nem azt kéri, hogy tegyünk úgy, mintha nem lenne mitől félnünk. Inkább azt, hogy amikor a belső vihar tombol, forduljunk ahhoz, aki bennünk él, és aki segít szembenézni a félelmeinkkel.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy mindig meg tudok maradni ebben a biztonságos, megalapozott állapotban. Nem így van, de tanulom, hogyan találjak vissza egyre hamarabb. Mindannyian visszatérhetünk ehhez a csendes, szent belső helyhez, ahol megtapasztaljuk Isten jelenlétét – azt az Istent, aki soha nem hagyott magunkra, és aki mindig velünk van.

Drága Istenem, segíts ma benned megpihenni. Jézus nevében, ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/08/30/tending-to-the-inner-storm-of-anxiety
fotó:pinterest.com)