Hogyan legyen az imádság prioritás a rohanó életünkben
Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek. (Kolossé 4:2)
A „rémület” túl enyhe kifejezés ahhoz, hogy leírjam, mit éreztem ezzel kapcsolatban.
Évtizedek óta gyakorlom a napi imádságot, de éreztem, hogy ez még mindig gyenge láncszem a lelki életemben. Míg imádkozom, gyakran elkalandozik a gondolataim, a hitem meginog, és sosem érzem úgy, hogy minden szükségemet betöltene. Az imáim gyakran bűntudattal és hiányérzettel telítettek.
Te is küzdöttél már az imádsággal? Ha olyan vagy, mint én, talán tudod, hogy az imádság fontos, de nehéz egy olyan hatalmas, láthatatlan erővel kapcsolatba lépni. Nehéz időt találni rá, főleg ha az ember nem látja egyértelműen az eredményeket, és türelmet igényel.
Ahogy átadtam magam, és remegő szívvel elfogadtam az „imádkozz” szót, azt képzeltem el, hogy a siker az lesz, ha a kora reggeli sötétben, térdelve imádkozom, és az ebből fakadó bőrkeményedéseket látom. De ez a kép inkább elbizonytalanított, semmint motivált. Őszintén szólva nem tudtam elképzelni, hogyan illeszthetném be ezt a feladatot a napi rutinomba. Biztos voltam benne, hogy ez lesz az év legnehezebb „szava”.
De Isten másképp működött. Igen, kihívott, hogy szándékosan növekedjek, és arra kért, hogy több időt szánjak az imádságra. De nemcsak azt kérte, hanem hozott az életembe néhány egyszerű, gyönyörű eszközt is, amelyek lehetővé tették, hogy békét, sőt örömet találjak az imádságban. Isten az alábbiakra irányított engem:
Egy naplóírási rutin, amit imádság előtt végezhetek, hogy elcsendesítse az elmémet.
Egy könyv, ami arra ösztönzött, hogy minden nap egy bibliai ige alapján imádkozzam a fiaimért.
Egy barátom, aki arra bátorított, hogy tartsak heti emlékeztetőket a telefonomon, hogy imádkozzak azokért, akikért közbenjárni szeretnék.
Egy mentor, aki példát mutatott azzal, hogy nyilvánosan imádkozott azokért, akiknek kérésük volt: ez a legjobb módja annak, hogy másokat is ösztönözzek.
És lám, bűntudat nélkül imádkoztam. Isten szelíd kitartással életre keltette bennem a Kolossé 4:2 versét: „Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek.” Most már úgy tekintek az imádságra, mint egy folyamatos, élő beszélgetésre Istennel.
Szabálykövető, maximalistaként régen mindenféle előírt formulát és receptet kerestem. Most viszont, ahelyett hogy meghatározott számú imát mondanék el egy napi rutinban, ezek az egyszerű eszközök lehetővé tették, hogy az imádság minden pillanatomat áthassa. Egyfajta folyamatos éberséget hoztak az életembe. Most már folyamatosan keresem az alkalmakat az imádkozásra, ami valódi elkötelezettséget és hálát hozott ennek gyakorlásában, miközben egyre inkább látom, hogyan dolgozik Isten. Olyan sok olyan pillanat van, amelyért imádkozni lehet!
Ha te is olyan beszélgetésre vágysz Istennel, ami megváltoztatja az életed, az imádság nem olyan nehéz, mint gondolnád. Kérd Őt, hogy küldjön néhány egyszerű eszközt, és kezdd el a párbeszédet!
Uram, szeretném fejleszteni az imádság iránti odaadásomat, mert vágyom a Veled való folyamatos beszélgetésre. Kérlek, taníts meg imádkozni, mutasd meg nekem az igazságokat a Te Igédben, és adj nekem erőt, hogy használjam azokat az eszközöket, amelyeket Te küldesz nekem. Jézus nevében, Ámen.
fotó:pinterest.com)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése