Amikor úgy érzed, hogy Isten cserben hagyott

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek július 04, 2025

Amikor úgy érzed, hogy Isten cserben hagyott

„Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” (János 11:41–42).

Nem értem. Elmondtam az imát. Hittem Benne. Miért nem válaszolt Isten az imámra? Úgy érzem, mintha Isten cserben hagyott volna.

Talán Márta is ilyen gondolatokkal küzdött magában. A testvére, Lázár – Jézus közeli barátja – beteg volt. Üzent Jézusnak. Miért tűnt úgy, mintha késlekedne?

Szeretem, hogy a Biblia nehéz történeteket is elmond – mert az élet is nehéz. Mint Márta, mi is bízni akarunk Istenben akkor is, amikor csalódással küzdünk.

Márta tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a testvérét. Azt mondta Jézusnak: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked” (János 11:22). De azt nem értette, miért nem jött Jézus korábban (János 11:21).

Jézus viszont tudta, hogy az Atya hallja őt. Magabiztosan imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” (János 11:41–42).

Ezután Jézus hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” (János 11:43), és a halott Lázár élve kijött a sírból!

Jézus múlt időben adott hálát: „meghallgattál engem” – holott ez volt az első alkalom, hogy itt hangosan imádkozott az Atyához. Szavai azt árulják el, hogy egész végig kapcsolatban volt az Atyával – folyamatos párbeszédben, út közben, Lázár nővéreivel való találkozáskor, és a sírhoz menet is.

Isten gyermekeiként mi is rendelkezünk ezzel a nyitott kommunikációs csatornával. Bárhol is vagyunk, bárhogyan is érezzük magunkat, bármivel is nézünk szembe – Ő velünk van, és vár, hogy beszélgessünk vele. Ez nem jelenti azt, hogy minden imánkra úgy érkezik válasz, ahogy mi szeretnénk – az ima célja nem ez. Az ima kapcsolat a mennyei Atyánkkal. Bizalommal lehetünk afelől, hogy meghallgat bennünket – épp úgy, mint Jézust.

Jézus tudta, hogy Isten figyel rá, és ismerte Atyja szívét a János 11-ben. A tanítványai később is tanúi lehettek ennek a bizalomnak – akár a Gecsemáné kertjében való tusakodásakor, akár a kereszten.

A keresztre feszítéskor talán a tanítványok is úgy érezték, hogy Isten cserben hagyta őket. Jézus azt mondta, Isten meghallgatja őt. Akkor miért nem válaszolt az Atya a kereszten mondott imájára? De ez messze volt az igazságtól. Isten éppen akkor válaszolt a legnagyobb imára: az egész emberiség megváltására Jézus által (János 3:16).

Bízhatunk mennyei Atyánkban. Még ha nem is értjük az Ő útjait vagy indokait, biztosak lehetünk abban, hogy az Ő terve – ahogy Lázár sírjánál és Jézus keresztjénél is – Isten dicsőségére fog szolgálni.

Atyám, add, hogy Jézushoz hasonlóan bízhassak abban, hogy Te meghallgatsz engem. Emlékeztess ma arra, hogy ne csak beszéljek Hozzád, hanem figyeljek is a hangodra. Jézus nevében, Ámen.