Ha Istentől van, megnyugodhatom

„Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok.” (ApCsel 5,38-39)

Kezdettől fogva ott éreztem Istent a részletekben. Nehéz munka volt, de hálás voltam érte. Mindent elvégeztem, amit kellett, a végén mégsem úgy sikerült, ahogy vártam.
Voltál már hasonló helyzetben?

Megteszel mindent, amiről úgy érzed, Jézus akarata. Van benne gond is, gyönyörűség is, de ez természetes. Élvezed a pillanatokat, amikor érzed, hogy Isten valami nagyszerűt alkot, aztán hiába teszel meg minden tőled telhetőt, a végeredmény elmarad attól, amire számítottál.
Enyhén szólva lehangoló az egész.

Mai olvasmányunkban Péter és az apostolok igencsak nehéz helyzetben vannak. Hiába maradtak hűségesek, többször bebörtönözték, és meg is verték őket. Ők is emberek, el tudnak keseredni. Ám valahányszor kiszabadultak, ott folytatták, ahol abbahagyták, ahova Jézus szólította őket.

A hatóságoknak egy adott ponton elegük lett az apostolok csökönyösségéből. Összegyűlnek, hogy döntsenek a sorsukról. Ezen a tanácskozáson kér szót a közösség egy tekintélyes tagja, Gamáliel, és a következőt mondja:

„Engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok” (ApCsel 5,38-39).

Ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket.
Mi lenne, ha másként tekintenék Istentől kapott feladataimra?
Szeretettel nevelek egy gyermeket, közösséget vezetek, vagy egy kapcsolaton dolgozom – ha Istentől van, megnyugodhatom. A siker nem a nehézségektől, a befektetett munkától függ, de még az eredményektől sem.

Elég, ha biztosak vagyunk abban, hogy Isten bízta ránk a munkát. Nem vár többet, csak hogy tegyük meg a magunkét. Bízhatunk abban, hogy Ő is megteszi a magáét. Mi nem látjuk a végső eredményt, Ő viszont látja.

Jézus követése mindig gondok (érzéseink, az emberek ítélete, gyors eredmény reménye) és hit egyvelege. Talán azt hittük, könnyebb lesz. Talán abban reménykedtünk, sok örömünk lesz benne. Arra gondoltunk, hogy a gyors eredménnyel teszünk Isten kedvére. Ha csalódottnak érezzük magunkat, gondoljunk arra, hogy:

Ha Istentől van, semmi nem akadályozhatja meg. Nem miattam, hanem Miatta.

Ha Isten kér tőlünk valamit, elejétől végig nyugodtak lehetünk. Megtesszük, ami tőlünk telik. Hűségesek leszünk. Amikor befejezzük a feladatot, várjuk a következőt. Szeretünk tovább. Szívünket Isten hívására hangoltan tartjuk. Nem engedjük, hogy az ügy kimenetele vagy az elénk tornyosuló akadályok elvegyék örömünket, hogy Isten munkatársai lehetünk.

Ha Istentől van, és ezt tudjuk, egyszerűen lássunk neki, és végezzük el, ami a mi dolgunk. A végeredmény Istentől függ.


Mennyei Atyám! Munkatársadnak hívtál meg, és én végig a külsőségekre koncentráltam. Az érzéseimmel, az eredményekkel foglalkoztam, azzal, hogy szerintem hogyan kellene történnie. Most visszafordítom tekintetem Rád. Ha Tőled van, az nekem elég. Köszönöm, hogy felhasználsz terveid végrehajtásában. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: If God Is in It, I Can Rest; Encouragement for today, 2017.08.18.; www.proverbs31.org; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések