„Legyetek tökéletesek”

„Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.” Róm 8,5-6

Van egy pillanat, amit nagyon utálok, ha elmegyek állapotfelmérésre az orvosomhoz. Nem azt, hogy magamra kell vennem a tévesen köpenynek nevezett selyempapír zacskót. Még csak azt sem, amikor az ujjamat bökdösik, hogy elvégezzenek valami vérteszteket – bár kedvem volna sikítozni közben. Az az a pillanat, amikor a nővérke befejezi a kérdezősködést, mert kitöltötte papírokat, felveszi a mappáját, közli velem, hogy az orvos rövidesen behív, és magamra hagy. Becsukódik mögötte az ajtó, és én egyedül maradok a képzeletemmel.

Tudom, mit fog mondani az orvos, számtalanszor hallottam már. Azt, hogy nem vagyok megfelelő. Most sem értem el a szintet. Nem vagyok ideális. A testtömeg indexem magasabb annál, aminek lennie kéne. Magasságomhoz mért súlyom fölötte van az ideálisnak.

Nincs kegyelem. Nincs méltányosság. Nem számít, hány éves vagyok, hány gyereket hordtam ki és hoztam világra, azt sem, hogy a férjem minden este három emberre való mennyiséget eszik, mégsem hízik egy dekát sem. Csak a tökéletesség számít.

Néhány éve feltűnt egy ige, ami mintha a bibliai megfelelője volna a testtömeg indexnek. Egyetlen mondat, amihez mérhetem magam, és ami táplálja tökéletességre való igényemet. „Legyetek tökéletesek, amiként mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).

Úgy gondoltam, ez a vers igazolja igyekezetemet, hogy gyermekeimre egymáshoz illő pulóvereket adjak, hogy július közepén elkészíttessem a karácsonyi képeslapra való fényképemet, mert épp tökéletesen sikerült a frizurám. Ebből nyertem felhatalmazást arra, hogy méregdrága fogfehérítőt használjak, ami eltünteti a kávé és teafogyasztás nyomait. És ezt hozhatom fel igazolásul, mikor megőrjítem családomat a teljes ház nagytakarításával, mert legújabb barátnőm jelezte, talán beugrik hozzám.

Egyik részről tehát ez a bibliai vers igazolta törekvésemet a tökéletesen fehér fogakra, a tökéletes fényképre vagy a tökéletesen tiszta otthonra, másrészt viszont fokozta csalódottságomat, bűntudatomat, olykor utálatomat, ha az életem, a testem vagy a családom nem felelt meg a fejemben kirajzolódó tökéletes képnek. Ahelyett, hogy segített volna a tökéletesség elérésében, önkritikámat táplálta. Az biztos, hogy nem ez volt Jézus szándéka!

Azóta, hogy először olvastam azt az igét, évek teltek el, és kialakult bennem a meggyőződés, hogy ha Isten életet alkot, annak lehetőségeit pontosan beszabályozza. Ez a meggyőződés segített megértenem, mit is értett Jézus azon, hogy „legyetek tökéletesek”.

Máté írta le ezt a mondatot. És az a szó, amit használt a tökéletességre, mást jelent, mint ahogy mi értelmezzük a „tökéletes” szót. Az itt használt görög teleos szó jelentése: „teljes, érett, fejlődő”.

A meghatározás első két fogalma valami beteljesedett dolgot jelent, a harmadik egy folyamatot. Az a tökéletesség tehát, amire Jézus sarkall, már teljes, és közben mégis fejlődik. Benne teljes; bennünk fejlődő. Megengedi, hogy alakulóban legyünk!

A meghatározás minden eleme ugyanakkor a jellem érettségére vonatkozik, nem a hibátlan testalkatra vagy egy feladat pontos elvégzésére. Jézus nem igazán törődik azzal, hogy poros a polc, sárgás a fogunk vagy meg van karcolva az autónk. Nem érdekli, hogy illik-e az ágytakarónk színe a függönyhöz: a lelki-szellemi érettségünkkel foglalkozik. Azt tanítja, hogy nem akkor válok értékessé, ha elérem az ideális testtömeg indexet, ha hibátlanul elvégzem a napi teendőimet, hanem ha az ő jellemét tükrözöm. Ha jó szívvel adom és kapom a szeretetet.

Ez bizony jó hír egy gyógyulásban lévő maximalistának. Hozzátehetjük, amit János ír első levele 3, 18-19-ben: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.”

Édes Istenem, köszönöm, hogy jó vagy! Köszönöm, hogy irgalmas vagy! Köszönöm, hogy erőt adsz, hogy Igédnek alávetve magam egyre jobban hasonlítsak Hozzád. És köszönöm, hogy nem törődsz a porcicákkal meg a foltos pólókkal. Segíts, hogy engem is kevésbé érdekeljenek, és figyelmemet egyre inkább Rád irányítsam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.09.27., www.proverbs31.org,Rachel Olsen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)