Különc vagy?

„Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők.” Kol 2,20

„Miért kell nekünk mindig másként viselkedni, mint a többiek?”
Még középiskolás korában a lányom engedélyt kért, hogy egyik barátjával a tónál tölthesse a hétvégét. Sem én, sem a férjem nem ismertük sem a barátot, sem a szüleit. Még többet nyomott a latban, hogy arról a családról sem tudtunk semmit, akikhez mentek volna. Nemleges válaszunk összetörte kislányunk szívét. Képtelen volt megérteni, miért mondunk nemet.
Bár kimondtam a tiltó szót, én is bizonytalankodtam. Feltettem magamnak a kérdést: „Miért nem vagy olyan szülő, mint a többiek? Miért óvatoskodsz, miért vagy elővigyázatosabb? Miért döntesz így, amikor tudod, hogy fájdalmat okozol a gyermekednek?”
Máskor is töprengtem már ezeken a kérdéseken. Amikor nemet mondtam, hogy a sötétben egyedül autózzon a barátnőjéhez. Amikor megtiltottam, hogy a mobilján képeket küldözgessen. Akkor is ugyanez a dilemma okozott gondot. Nemcsak azzal kell megküzdenem, hogy a gyermekem be akar illeszkedni, hanem azzal is, hogy én magam is be szeretnék illeszkedni.
Jézus kérdése a fenti versben így szól hozzám: „Miért küzdesz, mintha még mindig a világhoz tartoznál?” Ilyen küzdelmekre gondolok:
- Engedjem, hogy a gyermekem a mostani divat szerint öltözködjön – de túl kihívónak találom. De hát azt akarjuk, hogy beilleszkedjen, nem?
- Adjuk meg nekik, amit mások megadnak a gyermekeiknek: iPhone, laptop, márkás cuccok. Ugye nem akarjuk, hogy kisebbségi érzésük legyen?
- Adjunk szabadságot nekik olyan dolgokban, amik nem nekik valók, mások is ezt teszik. Azt akarom, hogy a társaik kirekesszék őket?
Jézus így bátorít ebben a harcban: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe.” 1Pt 2,9
Választott, szent, különleges tulajdon. Ez így, ahogy van, azt jelenti, hogy más, mint a többi, mondhatjuk úgy is: különc, minden pejoratív felhang nélkül. De különc Jézus kérése is, hogy úgy éljünk, azt modellezzük a gyermekeink elé, hogy érdemes felvállalni a különcséget.
Nem fog könnyen menni minden alkalommal. Talán a lányod nemrég kiabált veled, mivel azt merted mondani, hogy túl rövid a szoknyája vagy túl kivágott a blúza. A fiad az előbb csapta rád az ajtót, mert kérted, kapcsoljon át más csatornára, ne nézze a valóság show-t, amit minden más gyerek nézhet, és mindig erről társalognak az iskolában.
Miért akarunk különcködni, ha ezzel szétszakítjuk a családot? Miért akarunk különbözni másoktól?
Azért hozzuk meg ezeket a kemény döntéseket, mert Jézus választott népnek tart minket, az Övéi vagyunk. És azt akarjuk, hogy a gyermekeink is azok legyenek.
Utálom, hogy különcnek kell lennem, és ezzel kockáztatom, hogy a gyermekeim ne szeressenek. Az vigasztal, hogy tudom, Jézus szereti a döntéseimet. Büszke rám, hogy vállalom, hogy olyan modellt állítok a gyermekeim elé, ami azt jelzi nekik, hogy az Ő tulajdona vagyunk. Ha Jézus örül a különcségemnek, nekem is van okom az örömre.

Uram, segíts nekem, mikor húz a vágy, hogy azt tegyem, és azt mondjam, amit a társadalom elvár tőlem. Szentlélek, nyisd meg a fülemet, hogy meghalljam bölcsességedet nem csak családi életemben, hanem minden másban is. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.11.29., Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)