Kapaszkodó, fájdalom idején

„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” Náh 1,7

Mind átéltük a mély fájdalom, a nagy csalódások gyötrelmét, amikor minden másként alakul, mint ahogy elképzeltük. De bár én is első kézből megtapasztaltam, mi a veszteség, néha nem tudom, hogyan segítsek át valakit élete nehéz időszakán.
Néhány éve egy kedves barátnőm házassága felbomlott. Annyira szerettem volna segíteni, de nem tudtam, mit mondjak, mit ne mondjak. Féltem, hogy elrontok valamit, ezért inkább nem kerestem.
Mígnem egy napon megállt a költöztető kocsi a házuk előtt. A költözés nem mindig jár jóleső izgalommal.
Most valaminek a végét jelentette. Az emberek sorra hordták ki a holmikat a házból, majd egyikük odajött hozzá a bekeretezett esküvői fotójukkal. „Rakjuk ezt is a többi holmi közé, vagy inkább külön teszi?”
Külön. Így fog ezentúl élni. Külön attól az élettől, amit elképzelt magának.
Átvette a fényképet, és nem tudta, mit csináljon vele. Leült a bejárati lépcsőkre, és felhívott. Könnyek között mondta: „Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a képpel. Mit csináljunk azokkal a holmikkal, amik már nem tartoznak az életünkhöz? Együtt képzeltük el, és most ez az együtt megszűnt. Már nem tartozik hozzám. Nem tudom, mihez fogok kezdeni ezután.
Ahogy meghallottam remegő hangját, nagyon sajnáltam, hogy nem mertem felhívni.
Továbbra se tudtam, mit mondhatnék neki, de azt igen, hogy ki kell találnom valamit.
Végül ezt mondtam: „Veled sírok. Nincsenek válaszaim, csak imádkozni tudok. Le fogom írni a beszélgetésemet Istennel, és elküldöm, hogy tudd, Ő nem hallgat most sem. Lát és hall téged. És igéjével vigasztalni fog.”
Elővettem a bibliámat, és kiöntöttem a szívemet. „Istenem, mutass utat. Mutasd meg az igazságot. Használd kezemet, hogy igéd alapján vigasztaló szavakat írhassak szenvedő barátnőmnek. Fél, és nagyobb szüksége van vigasztalásodra, mint valaha.
Fogtam a tollam, és azzal együtt, ami a szívemet nyomta, papírra vetettem, amire Isten rávilágított.
Én: Uram, olyan nehéz látni, mennyire szenved. Könyörgött Hozzád, hogy mentsd meg a házasságát, és úgy érzi, nem törődsz vele.
Az Úr: Azt érzi, amit a Jób 17,11-ben olvasol? „Napjaim elenyésznek, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.”
Én: Igen, Uram, és össze vagyok zavarodva. Nem látod a könnyeit? Ha az én szívem megszakad a szomorúságát látva, tudom, hogy a Tied is. Nem értem, hogy történhetett mindez.
Az Úr: Jusson eszedbe, milyen jó bízni az Egyetlenben, aki tudja, mi van most, és mi következik. Idézd fel, mit ír a Náh 1,7: „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.”
Én: Én is Hozzád menekülök, Uram. De olyan szörnyű, hogy így végződött az egész. Olyan értelmetlennek látszik.
Az Úr: Semmi sem értelmetlen, amit én megengedek. Semmi sem értelmetlen, amin keresztülmegy. A fájdalomból is jót hozok ki. A javáért dolgozom most, és azért fogok dolgozni a jövőben is. Továbbra is nagy tervem, komoly célom van vele. Péld 19,20-21: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.”
Én: Csak tudni szeretném, miért kell mindezt átélnie.
Az Úr: Nem kell tudnod a választ, Lysa. Csak bízz. Ézs 55,8a-9: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Én: De mi a helyzet a vágyainkkal, Uram?
Az Úr: Egyedül én ismerem a vágyaitok teljességét, Lysa. Új vágyakat adok neki, és segítek, hogy az eddigiek elmúljanak. Te csak biztasd, hogy bízzon bennem, és okosan döntsön.„Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Zsolt 37,3-4.
Miután befejeztem az írást, az egészet elküldtem a barátnőmnek. Soraim nem oldották meg a gyötrelmeit, nem válaszoltak a kérdéseire. Nem mutatták meg, hova tegye a holmikat, amiknek már nincs helyük az életében. De rávették, hogy elővegye Isten igéjét, és ő maga kezdjen beszélgetni Vele. Ez pedig első lépésnek nagyon megfelel.

Segíts, Uram, hogy a Szentírás igazságait összekapcsoljam való életemmel, azzal, amivel a mindennapokban szembesülök. Mutasd meg, mikor vihetek egy fénysugarat valakinek a sötétségébe, akinek nagy szüksége van Rád. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Holding on Through Heartbreak, Encouragement for today, 2017. május 25., www.proverbs31.org., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)