Erre nem iratkoztam fel
„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt.”
I. Móz. 50,20
„Erre nem iratkoztam fel!” morgolódott a barátnőm, ahogy megkapta a tanulmányi osztályon a nyomtatott órarendjét.
Nekem minden órám rendben volt, az övén viszont szerepelt egy tantárgy, amit esze ágában se lett volna féléven át hallgatni. El se tudta képzelni, hogy viseli el az előadásokat valamiről, amit ki nem állhat.
Próbáltam együttérezni vele, de az igazat megvallva az volt a véleményem, hogy egy apróság miatt borult ki. Az én szememben az ő élete fantasztikus. Jómódú családból származik. Szülei boldog házasságban élnek már több mint 25 éve. Kiterjedt rokonsággal rendelkezik, gyakran vesz részt nagycsaládi összejöveteleken. Szabályos fogsora van, az autója egészen új.
Az én családomat viszont válások és anyagi küzdelmek rendítették meg. Egy fivérem van, de nem jövünk ki jól egymással. Csúnya, öreg autóm van. Fogszabályzóra lett volna szükségem, de sosem volt rá keret. Társam panaszkodása egy fölöslegesen bekerült tantárgy miatt elindított lefelé az önsajnálat lejtőjén, mert a magam helyzetével vetettem össze az övét.
Ahogy tovább gondolkoztam nyomorúságos életemen, ugyanarra a következtetésre jutottam, mint ő, mikor észrevette a többlet-tantárgyat: „Erre nem iratkoztam fel!”
Mindketten fogságban éreztük magunkat. Bár persze egyikünk helyzete sem volt életveszélyes. Mindkettőt fel lehet dolgozni, változtatni lehet rajtuk. Megtanulhatjuk a leckét, amire Isten tanítani akar azzal, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ha végképp nem lehet változtatni a helyzeten, akkor változtathatunk a hozzáállásunkon.
A Szentírásban is van egy fiatalember, aki ott találja magát egy nagy halom gond és baj között, amikre egyáltalán „nem iratkozott fel”. Féltékeny testvérei eladják rabszolgának. Idegenek idegen földre hurcolják. A tetejében még meg is vádolják, hogy elcsábította gazdája feleségét, pedig mindent megtett, hogy szabaduljon az asszonytól. Végül börtönbe kerül.
Ezek a bajok méltán válthatták volna ki belőle a panaszkodást, hogy „Erre nem iratkoztam föl!” Bosszút forralhatott volna azok ellen, akik belesodorták mindebbe. De nem tette.
Megőrizte istenfélő, méltó magatartását a vesződségek közepette, még szabadulásról álmodni se merő rabszolgaként is.
Élete vége felé belepillanthatunk krisztusi hozzáállásába. Okosságának és bölcsességének köszönhetően rabszolgából Egyiptom egyik első embere lett. Mikor testvérei az éhínség idején az egyiptomi hatóságokhoz fordultak gabonáért, megdöbbenve ismertek régen halottnak hitt öccsükre ebben a magas pozícióban. Féltek, hogy meg fogja torolni kegyetlenségüket, amivel elbántak vele annak idején. Ám József mit mond nekik? „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt” (Ter 50,20).
József nem engedte, hogy az élet ütései kibillentsék egyensúlyából, letérítsék az Istennek tetsző élet útjáról. Hitt Istenben, és abban, hogy mindent jóra fordít. Tudva, hogy Isten kiszabadítja a szörnyű helyzetekből, lelkileg szabadon élt, nem kötözte meg az önsajnálat, a harag, a bosszúvágy. Megtestesítette azt, amit az Úr vár el tőlünk a Mikeás 6,8b szerint: „hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj az igazság szerint, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
Ma már, ha érzem, hogy sajnálni kezdem magam, mikor összevetem az életemet máséval, Józsefre gondolok, akit erővel rabszolgává tettek. Hasonló hozzáállást szeretnék, mint az övé, lelki-szellemi szabadságot, és az Isten útján való járást.
Mindegy, milyenek a körülményeink, sosem késő kiszabadulni. Ha tekintetünket máshová irányítjuk, s ennek köszönhetően tudunk Isten útján járni, elérhetjük a lelki szabadulást. Tetteinkkel pedig segíthetünk másoknak, akik valódi rabságban szenvednek, megtalálni a fizikai, szellemi, érzelmi szabadságot.
Uram, segíts, kérlek, hogy tekintetemet elfordítsam a bajaimról, egyes egyedül Rád és a Te terveidre figyeljek, hogy elérhessem a teljes lelki szabadságot, és másoknak is segíthessek a felszabadulásban. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése