Virtuális Kávézó Nőknek

 Vannak napok, amikor jól vagyok. És vannak napok, amikor valami olyan apróság vált ki belőlem valamit, hogy még én sem értem, miért. Egy hang. Egy emlék. Egy érzés, amit még szavakba sem tudok önteni. És hirtelen minden újra ott van. A súly. A fájdalom. A küzdelem, hogy újra egyensúlyba hozzam magam. Néha ez egyszerűen iszonyúan kimerítő . A traumából való gyógyulásnak nincs meghatározott időtartama. Bárcsak lenne. Bárcsak azt mondhatnánk: ennyi ideig tart, és aztán vége. De nem így működik. Vannak dolgok, amelyek veled maradnak. Olyan módokon bukkannak fel, amikre nem számítasz, olyan pillanatokban, amelyek mindenki más számára jelentéktelennek tűnhetnek, de a testedben és a lelkedben hatalmasnak érződnek. És szeretném, ha ezt valakitől hallanád, aki valóban érti, milyen ez. Vannak napok, amikor stabil vagyok, jelen vagyok, és szilárdan állok a helyemen. Más napokon pedig úgy érzem, mintha újra benne lennék az egészben, és megint azon próbálkoznék, hogy visszahozzam magam a...