„Itt vagyok veled”
Van bennünk egy vágy, hogy erősnek, nyugodtnak, összeszedettnek mutatkozzunk. Hogy mi legyünk azok, akiknek van hitük, válaszaik, stabilitásuk. Akik nem esnek szét. Akik „rendben vannak”. Talán Isten előtt is így szeretnénk megjelenni. Pedig az igazság gyakran egészen más. Botladozunk. Elakadunk a szavainkban. Az érzelmeink minden irányba húznak, és sokszor csak az a vágyunk, hogy újra lassan lélegezni tudjunk. Sokan közülünk hosszú ideig azt hittük, hogy Isten a fényesre csiszolt életünket akarja látni. Azt, amikor már összeszedtük magunkat. Amikor már elég erősek, elég hívők, elég „jók” vagyunk. Mintha előbb bizonyítanunk kellene, hogy érdemesek vagyunk a közelségére. De a karácsony egészen mást mond. Karácsonykor látjuk meg igazán, hogy Isten nem egy rendezett világba érkezett. Nem várta meg, hogy az emberiség rendbe szedje magát. Nem várt tiszta szívekre, kisimult életekre, csendes belsőkre. Belépett a zajba. A fájdalomba. A fáradt, összegubancolódott valóságba. ...



.jpg)


.jpg)

