Virtuális Kávézó Nőknek

 A minap kiültem a kertünkben álló fa alatti hintára. Már nagyon régen nem ültem ott. Ahogy felnéztem az ágak közé, valami egészen váratlan történt. Hirtelen visszakerültem abba az időszakba, amikor még friss volt a hitem. Régen órákon át tudtam a fák alatt üldögélni. Felnéztem az ágakra, és azon gondolkodtam, hogyan nő ki minden apró gally egy nagyobb ágból, minden ág a törzsből, és mindezek alatt ott húzódik a földben egy egész, láthatatlan gyökérhálózat, amely csendben tartja össze az egészet. Képes voltam egyetlen fán gondolkodni egy órán keresztül, és valahogy mindig Istennél kötöttem ki. Minden Őrá mutatott. A világ azért tűnt olyan elevennek, mert egyszer csak tudatossá vált bennem, hogy ott van mögötte a Teremtő. Emlékszem, hogy mennyei dolgokról szóló könyveket olvastam, egyszerűen azért, mert nem tudtam nem az örökkévalóságra gondolni. Minden hétköznapi napban volt valami titokzatos, mert tudtam, hogy Isten bármire képes. Mindenütt az Ő kezét kerestem. Számítottam rá, hog...