Ez a rozsdás glória
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk. 2 Korinthus 4:8-9 Hadd meséljek a rozsdás glóriámról… Tudom, elsőre kicsit furcsán hangzik, de mostanában folyton ez a kép jár a fejemben, és egyszerűen nem tudom elengedni. Ha összegyűjteném mindazt, amit eddig megéltem - amiben jól döntöttem, amiben egyáltalán nem, az éveket, amelyek megváltoztattak, és minden egyes alkalmat, amikor újra Jézushoz fordultam, miután meg voltam győződve róla, hogy végleg elrontottam mindent -, azt hiszem, valahogy úgy nézne ki, mint egy glória. Csakhogy az enyém nem lenne fényes. Kicsit ferde lenne, itt-ott biztosan behorpadt, és teljesen belepné a rozsda. Egy ideje akkor kezdtem el ezen gondolkodni, amikor láttam a férjemet, ahogy régi szögeket húz ki a verandánkon lévő fadeszkákból. Ezek a szögek is rendesen berozsdásodtak - abban a mély, barnás-narancssárga színben, ami már minden apr...
