Nem tudom kontrollálni, mit gondolnak, mondanak és tesznek mások
„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” 2Kor.5:20a A konyhában álltam, a szívem hevesen vert a mellkasomban. Szédültem, miközben újra és újra lepörögtek bennem egy nehéz telefonbeszélgetés mondatai. Megint eljutottam arra a pontra, amikor valaki, akit szeretek, olyan döntéseket hozott, amelyek fájdalmat okoztak neki – és másoknak is. Annyira szerettem volna, ha másképp dönt. Ha meghallgatna. Ha végre belátná, hogy annak, amit tesz, következményei vannak. De már megtanultam valami fontosat: nem tudom megváltoztatni őt. Szerethetem. Imádkozhatok érte. Elmondhatom neki, amit látok, és azt is, amit gondolok. De nem hozhatom meg helyette a döntéseit. És ez bizony nehéz. Különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy valaki, akit szeretünk, újra és újra ugyanazokat a rossz döntéseket hozza. Ilyenkor olyan könnyű belecsúszni abba, hogy megpróbáljuk megmenteni, helyrehozni vagy irányítani a helyzetet. Pedig néha a legegés...
