Ha itt lettél volna...
„Ha itt lettél volna…” Vannak mondatok, amelyeket a gyász mélyén szinte lehetetlen kimondani. És vannak kérdések, amelyekre hosszú időn át keressük a választ. „Uram, ha itt lettél volna…” Mária és Márta szavai ezek. Két testvéré, akik elveszítették a szeretett fivérüket, és nem értették, miért nem érkezett Jézus hamarabb. Hiszen tudták, hogy képes lett volna meggyógyítani Lázárt. Mégis hagyta, hogy bekövetkezzen az, amitől annyira féltek. Talán ma mi is hasonló gondolatokkal állunk meg egy sír mellett. Vagy csendben őrzünk egy hiányt a szívünkben, amelyet mások talán már nem is látnak. Ha itt lettél volna, Uram… Nem kellett volna elbúcsúznom. Még beszélgethetnénk. Még megölelhetném. Még együtt lehetnénk. A gyászban sokszor nemcsak az fáj, akit elveszítettünk, hanem mindaz is, ami vele együtt már soha nem történhet meg. Az elmaradt találkozások, a ki nem mondott szavak, a közös tervek, a meg nem élt pillanatok. És tudod, mi az egyik legmegrendítőbb része ennek a történetnek? Amiko...
