Virtuális Kávézó Nőknek

 „Mert a hitben járunk, nem látásban.” 2Korinthus 5,7 – RÚF Amikor egy csoda kellős közepén vagyunk, az ritkán tűnik csodálatosnak. Néha olyan, mint amikor Anna keservesen kiönti lelkét az Úr előtt, és válaszul még azzal is megvádolják, hogy részeg. Olyan, mint Naámán, aki újra és újra megmerítkezik a Jordán zavaros vizében, és közben azon töpreng, miért kell a gyógyulásnak valami ennyire megalázó dologgal együtt járnia. Olyan, mint az özvegy, akinek már csak egyetlen utolsó étkezésre való élelme maradt, mégis arra kérik, hogy előbb a prófétát etesse meg, miközben gyermeke éhes tekintetével találkozik. Olyan, mint amikor minden fellelhető üres edényt összegyűjtesz, abban reménykedve, hogy az az egyetlen kis korsó olaj valahogyan mégis elegendő lesz. Olyan, mint Ezékiás, aki a fal felé fordulva keservesen sír az Úr előtt, mert a diagnózis véglegesnek és megmásíthatatlannak tűnik. Olyan, mint a vak ember, akinek sárral kenték be a szemét, és azt mondják neki, menjen el megmosakodni e...