Virtuális Kávézó Nőknek

 „Akkor Sámuel fogott egy követ, fölállította Micpa és Sén között, és elnevezte Ében-Házernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR! ” 1Sámuel 7,12 Itt állítom fel az én Ében-Házeremet. Mert valahogy… Még mindig itt vagyok. És amikor visszatekintek az útra, amely mögöttem húzódik, tudom, hogy nem magamnak köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Vannak mögöttem olyan mélységek, amelyeket emberi erővel talán nem is élhettem volna túl. Imádságok, amelyeket alig elegendő hittel tudtam végigmondani. Éjszakák, amikor a gyász olyan súllyal nehezedett a mellkasomra, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt a reggel. Életszakaszok, amikor nem láttam, mit tesz Isten. Nem ismertem fel a kezének munkáját, és nem értettem, miért éppen arra kanyarodik az út, amerre vezet. És mégis… Mindeddig megsegített az ÚR. Sámuel fogott egy követ, és felállította a földön. Ében-Házer. A segítség köve. Egy emlékjel, amely azt hirdette: Nem egyedül jutottunk el idáig. Talán nekem is el kellene kezden...