Virtuális Kávézó Nőknek

 Tudom, hogy az eső még mindig esik. Tudom, hogy vannak napok, amikor olyan gyorsan gyülekeznek a felhők, hogy a szíved már egy újabb hurrikánra készül, még mielőtt az első esőcsepp földet érne. Annyi eltemetett imádságod volt már, mégis újra és újra láttad, ahogyan Isten reményt támasztott fel éppen abból a földből, ahol azt hitted, hogy minden meghalt. Annyi sötét éjszakát átvészeltél már, és mégis minden alkalommal felvirradt a reggel. Sírtál addig, míg a párnád több könnyet már nem tudott magába fogadni – aztán ráébredtél, hogy Isten minden egyes könnycseppedet számon tartotta. Egyetlen pillanatra sem fordította el rólad a tekintetét. Túl sok völgyön mentél már keresztül ahhoz, hogy azt hidd, ez az árnyék jelenti történeted végét. Túl sok vihart túléltél már ahhoz, hogy néhány esőcsepp összetörjön. Ez nem a valóság tagadása. Ez az emlékezés. Emlékezz arra az Istenre, aki akkor is hordozott, amikor már önmagadat sem tudtad. Emlékezz azokra az éjszakákra, amikor csak ennyit tudtá...