Engedd, hogy Isten az legyen, aki
Annyiszor imádkoztunk vigasztalásért, miközben bezártuk az ajtót a Vigasztaló előtt. Békességért könyörögtünk, mégis görcsösen ragaszkodtunk a szorongásunkhoz, mert féltünk elengedni azt. Vágytunk arra, hogy valaki igazán ismerjen bennünket, miközben elrejtőztünk az elől a Barát elől, aki lelkünk minden elzárt szobáját már régóta ismeri. Szeretett testvérem, engedd, hogy Isten az legyen, aki. Ő a Vigasztaló. Nem egy távoli szemlélő. Nem valaki, aki a menny erkélyéről figyeli a könnyeidet. Belép abba a szobába, ahol a gyász már helyet foglalt, és nem hajlandó távozni. Leül az özvegy mellé és a megfáradt ember mellé. Letérdel a kórházi ágyak mellett. Sebhelyes kezeivel összegyűjti lelked összetört darabjait. Nem sietteti a gyászodat. Nem fogy el a türelme a kérdéseid miatt. Nem sóhajt fel a gyengeséged láttán. Ő ismeri a fájdalmat. Tudja, milyen sírni. Ott állt egy sír előtt, és megsiratta a halált, mielőtt legyőzte volna azt. Ezért engedd, hogy megvigasztaljon. Ne kérj bocsánatot azért,...
