Virtuális Kávézó Nőknek

Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, milyen könnyű úgy élni, hogy közben észre sem vesszük az életet, ami körülvesz bennünket. Annyi minden jár a fejünkben, hogy sokszor elsiklunk a jelen pillanat szépsége mellett. Folyton imádkozunk valamiért, aggódunk valami miatt, megoldást keresünk egy helyzetre, vagy azt várjuk, mikor válaszolja meg végre Isten azt az imát, amit már olyan régóta viszünk elé. És mire észbe kapunk, annyira arra figyelünk, hová szeretnénk eljutni, vagy mi hiányzik még az életünkből, hogy közben már azt sem látjuk meg, milyen ajándékok vesznek körül ott, ahol éppen vagyunk. A minap reggel kiültem a teraszra egy csésze kávéval. Egyszer csak egy kis madár szállt le a kerítésre. Semmi különös nem volt benne. Nem volt ritka, nem volt feltűnő. Csak egy apró madár, amely tette a dolgát. Csiripelt egy kicsit, egyik kerítésoszlopról a másikra röppent, aztán elrepült. Valamiért tovább néztem utána, mint szoktam. És abban a teljesen hétköznapi pillanatban egy csendes kérdés...