Virtuális Kávézó Nőknek

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Zsoltárok 119:105 Pánikba estem. Ez volt a szerbiai missziós utunk első napja, és a csapatom magamra hagyott, amíg egy e-mailt írtam az otthoniaknak, hogy ők addig beüljenek egy kávézóba. Biztosítottak arról, hogy az utca túloldalán lesznek. De amikor csatlakozni szerettem volna hozzájuk, sehol sem találtam őket. Ide-oda járkáltam a hóval teli sétányon. Az ég elsötétült, ahogy a nap gyorsan lement, és szembesültem a valósággal, hogy egyedül vagyok egy idegen városban. De tudtam, hogy tennem kell valamit. Lenéztem a retúr buszjegyemre, és a fülem elkezdett zúgni, amikor egy általam nem értett nyelv szimbólumait láttam magam előtt. Uram, segítened kell nekem - hallottam magam suttogni. Fogalmam sincs, hová menjek, vagy mit tegyek. Lehet, hogy még sosem tévedtél el egy idegen országban, de van egy olyan érzésem, hogy ismered ezt a pánikot. Talán egy váratlan veszteség, egy kapcsolaton belüli nyomás, egy időszak végéhez közele