Mindennek megvan a maga ideje

 Aki Istent a földi boldogságban találja meg, és ezért köszönetet mond neki, azt Isten nem óvja meg azoktól az óráktól sem, amely arra emlékeztetik, hogy minden földi dolog ideiglenes, és az a helyes, ha a szívét az örökkévalósághoz szoktatja...

Mindennek megvan a maga ideje, s az a legfontosabb, hogy az ember lépést tartson Istennel, s ne igyekezzen őt folyton megelőzni néhány lépéssel, de ne is maradjon le tőle egyetlen lépéssel sem. Elbizakodottság, ha valaki mindent egyszerre akar. Mindennek megvan a maga ideje: "a sírásnak és a nevetésnek, az ölelésnek és az öleléstől való tartózkodásnak, a szaggatásnak és a megvarrásnak." (Prédikátor, 3,4.5b.7a), és Isten visszahozza, ami elmúlt" (Prédikátor, 3,15b). Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy ami elmúlt, az nem veszett el, Isten velünk együtt járja be újra a múltunkat. Ha tehát elfog a sóvárgás az után, ami elmúlt - és ez teljesen kiszámíthatatlan időben történik -, tudhatjuk, hogy ez csak egy a sok "óra" közül, amelyet Isten készen tart számunkra, s ilyenkor ne egyedül járjuk be a múltat, hanem Istennel együtt.


 szöveg: Dietrich Bonhoeffer - Jöjj velem!

fotó:pexels.com 

Megjegyzések