Nem szeretem, ha meglepnek

 "Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. "

 (Jeremiás 17;7)

Észrevetted, hogy egyesek mennyire szeretik a meglepetések izgalmát?

Oda vannak a meglepetés partikért. Örömmel töltené el őket, ha ma megjelenhetnének a munkahelyükön, és megtudnák, hogy néhány óra múlva elmehetnek az íróasztaluk mellől egy nyaralásra. Még az is lenyűgözné őket, ha az egyik átalakító showműsor filmes stábbal és egy teljesen új ruhatárral érkezne a házukhoz.

A meglepetések izgalmasnak tűnnek számukra. Mint ahogyan egyesek érezhetik magukat, amikor a hullámvasút, amelyről azt hitték, hogy már véget ért, hirtelen újra felemelkedik, és fejjel lefelé hurkokat tesz. A levegőbe emelik a kezüket, és átölelik az ismeretlen izgalmát.

Ezt nevezik szórakozásnak. Én nem.

A meglepetésekkel szembeni ellenszenvemet általában az összes említett helyzetben kezelni tudom. A barátaim tudják, hogy ne rendezzenek nekem meglepetéspartit. A kezdeti sokk után akár jól is esne egy meglepetésnyaralás vagy egy új ruhatár. Talán még egy hullámvasutat is meg tudnék emészteni, ha alaposan megnézhetném és megismerhetném a mintaszerű útvonalát, mielőtt beleegyeznék, hogy felüljek rá.

De az élet más. Kanyarog, fordulatokat és bukfenceket vet olyan helyeken, ahol azt hittük hogy az út sima és egyenletes lesz és ez néha váratlanul érhet minket.

Végül is, azt hiszem, ezért nem szeretek meglepődni. Ha váratlanul ér valami, úgy érzem, hogy kiszolgáltatott vagyok, félek, sarokba vagyok szorítva mielőtt bármi időm lett volna átgondolni a válaszomat.

De lassan... megtanulom, hogy nem is olyan rossz dolog meglepődni.

Ez a sebezhető helyzet emlékeztet minket arra, hogy vannak szükségleteink, amelyek túlmutatnak azon, amit kezelni tudunk. Ha egy kicsit kiszolgáltatottnak és ijedtnek érezzük magunkat, az emlékeztet minket arra, hogy szükségünk van Istenre. Kétségbeesetten. Nagyon.

És a szakadékban, ami aközött van, amiről azt hisszük, hogy egyedül meg tudunk birkózni vele, és amivel nem, ott a hitnek lehetősége van arra, hogy mély gyökereket eresszen. Gyökereket, amelyek leásnak ahhoz a reményhez, örömhöz, békéhez, amit csak Isten tud nyújtani.

Kihívást jelent a számomra, hogy emlékezzek arra, hogy a hitemnek nem csak nagyra kell nőnie - mélyen kell gyökereznie, ahogy a Biblia leírja a Jeremiás 17:7-8-ban:

"Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni."

Hogyan szerezhetünk mély lelki gyökereket? Ugyanúgy, ahogyan egy fa ereszti mélyre gyökereit. A fa gyökérzete soha nem fogja a mélyebbre ásás fájdalmát és erőfeszítéseit végigcsinálni, amíg van elég víz a felszínen. De ha nincs, mélyebb helyekre kell ásnia.

Annak az ajándéka, hogy a mélyebb vízhez való eljutás érdekében nehézségeken megyünk keresztül, az, hogy a mélyebb gyökérzet segít fának ellenállni a nagyobb viharok széllökéseivel szemben. 

Egy sekély gyökerekkel rendelkező fa esetében, nagy a veszélye annak, hogy ki fog dőlni vagy ki lesz vágva.

Mi is hasonlóan vagyunk ezzel. A sekélyes Istenkeresés sekélyes hitet eredményez, és kiszolgáltatottá tesz minket a bukással szemben de a mély keresés mély hitet eredményez, és felkészít bennünket arra, hogy szilárdan megálljunk, bármi is érjen minket váratlanul.

• A mély gyökerek biztonságban tartanak minket Isten szeretetében, amikor félünk.
• A mély gyökerek lehorgonyoznak bennünket abban az igazságban, hogy Isten irányít, még akkor is, amikor váratlan nehézségek vesznek körül minket, mint a féktelen szél.
• Mély gyökérzetünk tart minket szilárdan Isten békéjében abban viharban, amely nem jelent meg a radarunkon.
• A mély gyökerek táplálékot találnak Isten kegyelmében, amikor a felszín borzasztóan kiszárad.
• A mély gyökerek arra ösztönöznek minket, hogy jobban növekedjünk a hitünkben, mint amire egyébként talán eléggé elszántak lennénk.
• A mély gyökerek emlékeztetnek minket arra, hogy minél gyorsabban átadjuk Istennek azt, amit nem értünk, annál kevésbé fogunk szenvedni.

Lassanként megtanulom, hogy ne féljek annyira attól, ami a következő sarkon túl vár rám, még akkor sem, ha az váratlanul ér. Lehunyom a szemem, és azt suttogom az Úrnak: "Mélyebbre." Ezzel talán még nem vagyok teljesen kész, de sokkal biztosabb lehetek minden egyes következő lépésnél.

Uram, annyira hálás vagyok, hogy Te irányítasz, és mindig van terved. Jobban szeretlek és bízom Benned, minthogy nem szeretem, ha váratlanul érnek a meglepetések. Segíts, hogy gyökereim mélyre nőjenek, amikor kezemet és szívemet átadással megnyitom Neked. Köszönöm a gyógyító perspektívákat, amelyeket ma megmutatsz nekem az Igéd által. Jézus nevében, Ámen.

I Don’t Like Being Caught off Guard by Lisa Terkeurst / Encouragement for Today Devotions / Kép: pinterest.com