Verejtékes istentisztelet

„Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.” Mt 6:7-8

Az utóbbi időben azt tanulmányoztam, mi okozza a zavart egyesek lelki életében. Tudjátok, mi a két legfőbb ok? A bibliaolvasás és az imádkozás.

Mindjárt megmagyarázom.

Jól emlékszem azokra az időkre, amikor kivert a veríték az istentiszteleten, mert úgy tűnt, rajtam kívül mindenki azonnal oda tudott lapozni a Bibliában ahhoz a helyhez, amiről a prédikátor beszélt. Nekem nem ment. Jobban lekötötték a figyelmemet a nyálcseppek, amik beszéd közben mindegyre lefröccsentek az ajkán, mint a tüzes szavak, amelyeket kilövellt magából.

Úgy tűnt, mindenki más el van ragadtatva, lelkesíti őket, amit hallanak. Hangos bekiabálásokkal „Igen! Igen!”, „Ámen! Ámen!” fejezték ki egyetértésüket. Mi hiányzott belőlem?

Aztán ott volt az imádkozás. Illetve a hiánya. Nem a szándék hiányzott, hanem az egész Istennel való beszélgetés olyan furcsa volt. Próbáltam utánozni azokat, akik mintha tudták volna, hogy nem csak a levegővel beszélgetnek.

Ám bolondos énem előrelopózott, s újra csak szégyenkezhettem azért, amit mondtam a világegyetem teremtő Istenének. „Édes Istenem, add, hogy ez az étel táplálja a testemet. (Eddig még elmegy.) Ha lennél szíves kicserélni ennek a sajtos sültkrumplinak a molekuláris szerkezetét, hogy úgy hasson, mintha sárgarépát ennék, az tök jó lenne.” (Hm?)

Hát, sok víz lefolyt a Dunán azóta. Bár biztos vagyok benne, hogy ami a Bibliában való keresést illeti, most is sarokba tudnátok szorítani bizonyos szakaszokkal. És ha hallgatnátok, ahogy imádkozom, most is hallanátok még „tök jó” dolgokat. De annak alapján, amit Jézus mondott a Mt 6:7-ben, szerintem Ő nem bánja.

„Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.”

Számomra két kulcsszó nyitja a lelki zavartság ajtaját mind a bibliaolvasással, mind az imádsággal kapcsolatban. Ez a két szó az őszinteség és az egyszerűség. Miért akarjuk annyira összebonyolítani a dolgokat? A Kol 4:2-ben így tanít Pál apostol: „Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek abban éberek, hálaadással!” Elgondolkoztatnak ezek a szavak. Úgy állok fel bibliaolvasás és imádkozás után, hogy tudatosan tovább keresem Istent? Észreveszem tevékenységét, és eszembe jut megköszönni? Éberség és hála – megint két szó, ami segít megelőzni, hogy túlkomplikáljam a Jézussal töltött időt.

Néhány perc őszinte együttlét Istennel, Igéjét olvasva, megnyitva előtte a szívemet, és hallgatva az útmutatására – ez éppen elég. Hogy azt ne mondjam: tök jó.

Édes Istenem, imádságban és bibliám olvasásával kapcsolatba akarok lépni Veled. Segíts, hogy éber legyek, és észrevegyem tevékenységedet az életemben. Segíts, hogy a szakaszok, amiket olvasok, a szavak, melyeket imádságban mondok, összekapcsolódjanak az eseményekkel, amikkel akaratod szerint naponta találkozom. Köszönöm, hogy szeretsz, Uram, akkor is, ha néha zavarban vagyok a templomban. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.05.06., www.proverbs31.org, , Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,

fotó:pinterest)