Olvasói gondolatok- Illúzió

Voltak illúzióim. A gyülekezettel, a lelkésszel, egy-egy emberrel kapcsolatban. Aztán csalódtam. Sajnáltam magam. Mert a gyülekezet, a lelkész vagy egy-egy ember nem úgy reagált, ahogy szerettem volna. Nem töltötték be tökéletesen azt a szerepet, amit nekik szántam. Nem úgy szerettek, nem úgy törődtek velem, nem úgy fordultak felém. Az illúzióim elvárásokat szültek. Az elvárásaim pedig szomorúságot, fájdalmat, haragot.

Csalódásaimmal Jézushoz menekültem. Lassan láttam ki a fájdalmam mögül. Lassan láttam meg, hogy ők emberek, nem tökéletesek. Azután megérkezett Istentől az irgalom. Akkor már láttam önmagamat is egy-egy olyan helyzetben, amikor messze sem töltöttem be tökéletesen a gyülekezeti tag, szolgáló, társ, barát, anya, feleség (…) szerepét. Ez az irgalom szülte meg bennem az elfogadást.

Az illúzióim elvesztése azután hálára indított és örömmel töltött el. Könnyebb így szolgálni, jelen lenni. Jó érzés tudni, hogy Istennek szolgálok. Nem a gyülekezetnek vagy a lelkésznek, hanem velük, feléjük. Jó érzés Jézushoz menekülni vigasztalásért, tanácsért. Jó érzés az Ő erejében bízni. Jó érzés illúziók nélkül szeretni valakit.

Szerettem volna ezt a gondolatmenetet azzal zárni, hogy most már illúziók nélkül, boldogan éltem tovább, de nem tudtam leírni ezt a mondatot. Még azt sem, hogy törekedni fogok erre. Meg kellett állnom.

Az illúzióimmal elvesztettem valami mást is. Azt a gyermeki lelkesedést, örömet, naivságot, ami a küzdelmek, fájdalmak ellenére megadta a jóízét mindennek. Építettem helyette egy falat magam köré. Próbáltam annyira eltávolodni, hogy még jelen legyek, még tudjak szolgálni, még oda tudjak lépni emberekhez, de ne bántsak senkit az elvárásaimmal és ne is sebződjek.

Nehéz nekem elvárások nélkül jelen lenni a kapcsolataimban. Elvárnám, hogy szeressenek, időt töltsenek velem, reagáljanak. Hogy elmondhassam, ami bennem van indulatokkal, érzelmekkel. Kérdezhessek, lehessek szomorú, dühös, vidám. Lehessek önmagam.

Talán Jézusnak is voltak illúziói és csalódásai:

"Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? " (Máté 17:17)

 "Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17:20)

"Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” (Lk. 17:20)

De ettől függetlenül ment tovább az Atya által számára kijelölt úton. Szeretete sem szűnt meg felénk, nem lett megkeseredett, keményszívű, nem határolódott el. Nem titkolta el csalódottságát, szomorúságát, de nem akart megfizetni mindezért. Hanem odaadta Önmagát, vállalta a kereszthalált.

Vágyom arra a világra, amit az illúzióimban megálmodtam magamnak.

Az illúzióim a szeretet és a törődés utáni vágyban gyökereztek. Hogy ezeket kaphassam és adhassam. Nehezen tudom elfogadni, hogy nem tudjuk megélni azt a kapcsolatot itt a földön, amit az első emberpár átélhetett a bűnbeesés előtt egymással és Istennel.

Szükségem van olyan emberekre, akik feljönnek velem a hegyre, még akkor is, ha elalszanak ima közben. Biztonságban szeretném magam érezni a közösségben. Örömmel szeretnék szolgálni, még akkor is, ha mindez család és munka mellett nem könnyű. Nem adom fel azt a vágyam, hogy ha felébresztjük Jézust, akkor ő lecsendesíti a vihart bennem is és köztünk is.

Ha az illúzióimat bibliai alapokra helyezem, Jézus kezét el nem engedem, akkor Isten megáldja és valósággá válhatnak. Akkor megélhetem, hogy egyetértésben élünk, nem ítélkezünk, gyöngédek, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak és tisztelettudóak vagyunk egymáshoz, világosságban járunk. Szeretjük egymást.

Sokat imádkozom azért, hogy szépen tudjak jelen lenni. A közösség vagy egy-egy ember életében. Istennek tetszően. Hogy le merjem építeni a falaimat, hogy megélhessek valódi szeretetkapcsolatokat. Hogy ne romboljak és ne sebződjek, és mindezt falak nélkül. Tudom, illúzió, de ha csak egy-egy pillanatra, egy-egy mozdulatban megkapom, már van újra és újra erőm továbbmenni és várni, hogy a Mennyek országában már nem lesz jelentése és jelentősége ennek a szónak sem, mert ott megvalósul mindez és még talán ennél is több.

Rácz Kornélia