Megfeszített hittel
„Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves Isten előtt, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.”
Zsid 11,6
Tudtam, hogy nehéz munka lesz, hőség kínoz majd, és a kemény padlón kell aludni. De nem tudtam, hogy nem ezek a körülmények késztetnek majd arra, hogy megfeszítsem a hitemet.
Néhány éve részt vettem egy programban, melynek során szükséget szenvedő emberek házát újítottuk fel. Isten terve az volt, hogy túlfeszítsen engem azon, amihez általában szokva vagyok, de kiderült, hogy nem a munkának, és nem a siralmas körülményeknek volt ilyen hatásuk rám.
Nem éreztem túlfeszítésnek, mikor fel kellett másznom a létra tetejére, hogy feladjak egy nehéz festékes vödröt. Vagy amikor éjszakánként a felfújt, recsegő műanyagmatracon forgolódtam, és reméltem, hogy nem fog teljesen leereszteni reggelig. Akkor sem, mikor 41 fokos hőséget kellett elviselnem a kötelező hosszú farmernadrágban, mely végig ráragadt izzadt lábamra.
Az sem feszített túl, amikor úgy kellett zuhanyoznom, hogy csak egy vékony függöny választott el vadidegen emberektől, vagy mikor meg kellett osztanom a zuhanykabint azzal nagy döglött valamivel a lefolyón.
Mindez nem volt kellemes, de belül volt a komfortzónámon. Ám mikor rákerült a sor, hogy járjam az utcát, kopogtassak be az ajtókon, és hirdessem az evangéliumot, rettegve, hogy rám csapják az ajtót, vagy valami ennél rosszabb történik, nos, akkor éreztem, hogy megfeszül a hitem.
Visszanézve látom, hogy Isten gyengéden kitolt a komfortzónámból a hitzónába. Döntés elé állított: megfeszítem a hitemet, vagy a biztonságot választom.
Könnyebb lett volna kiküldeni az utcára a csapatot magam helyett. Üldögélhettem volna egy tölgyfa árnyékában, miközben a többiek megközelítik az idegeneket. De Isten lángoló meggyőződést ültetett a szívembe, hogy bízhatom Benne, és feszítsem meg a hitemet. A félreállás ki volt zárva a lehetőségek közül.
Nem számítottam rá, hogy azzal, hogy hitben elindulok, a legnagyobb áldás fog érni.
Pedig számtalan történet van a Bibliában, ami arról szól, hogy Isten valakit kihív a komfortzónájából, és hite megfeszítése minden esetben olyan áldást hozott rá, amit elképzelni se tudott volna.
Ábrahám bízott Isten ígéretében, hogy gyermekük születik idős koruk ellenére. Megfeszített hitének egy kisbaba volt a viszonzása, Izsák, akit a karjaiban tarthatott.
Jézus tanítványai rettegtek életükért a vad viharban. Péter, hitét megfeszítve, kilépett a csónakból, és megélte a csodát, hogy emberi lábbal a vízen járjon.
Jézus felszólította a bénát, akinek izmai gyengék és sorvadtak voltak, hogy keljen fel, és járjon. Az ember megfeszítette a hitét, kinyújtotta a lábát, és életében először járni kezdett.
És így tovább. A vak, aki hinni tudott Jézus gyógyító erejében, saját szemével láthatta Jézus arcát. Józsué nevetséges ötletnek tarthatta volna, hogy hétszer körbejárja Jerikó falait, de engedelmeskedett, és a falak leomoltak. József tíz évet töltött egy sötét várbörtönben, de rendíthetetlen hite végül a trónig emelte.
Isten mindnyájunkat felszólít egy kis hitfeszítésre néhanapján. Akár az a feladat, hogy hagyjuk el komfortzónánkat, és engedelmesen cselekedjünk, akár az, hogy maradjunk nyugton, és bízzunk Istenben életünk egy nehéz szakaszában, Ő mindig csodálatos áldásokkal jutalmazza a megfeszült hitet, mint azt mai alapigénk is ígéri.
Talán úgy érzed, amit most vár el tőled Isten, az már túl sok. Ne feledd, hogy bár lehetetlennek látszik a feladat, Isten sosem feszít túl azon, amire képesek vagyunk az Ő erejével – nem a miénkkel. És ha készségesen nekifeszülünk, áldásokkal halmoz el.
Uram, segíts, hogy teljesen rád bízzam az életem, és növeld bennem a hitet, hogy mindig hajlandó legyen megfeszülni a Te kedvedért – és önmagam javára. Mutasd meg, hogyan tudod felhasználni javadra az életemet. Jézus nevében, Ámen.
Néhány éve részt vettem egy programban, melynek során szükséget szenvedő emberek házát újítottuk fel. Isten terve az volt, hogy túlfeszítsen engem azon, amihez általában szokva vagyok, de kiderült, hogy nem a munkának, és nem a siralmas körülményeknek volt ilyen hatásuk rám.
Nem éreztem túlfeszítésnek, mikor fel kellett másznom a létra tetejére, hogy feladjak egy nehéz festékes vödröt. Vagy amikor éjszakánként a felfújt, recsegő műanyagmatracon forgolódtam, és reméltem, hogy nem fog teljesen leereszteni reggelig. Akkor sem, mikor 41 fokos hőséget kellett elviselnem a kötelező hosszú farmernadrágban, mely végig ráragadt izzadt lábamra.
Az sem feszített túl, amikor úgy kellett zuhanyoznom, hogy csak egy vékony függöny választott el vadidegen emberektől, vagy mikor meg kellett osztanom a zuhanykabint azzal nagy döglött valamivel a lefolyón.
Mindez nem volt kellemes, de belül volt a komfortzónámon. Ám mikor rákerült a sor, hogy járjam az utcát, kopogtassak be az ajtókon, és hirdessem az evangéliumot, rettegve, hogy rám csapják az ajtót, vagy valami ennél rosszabb történik, nos, akkor éreztem, hogy megfeszül a hitem.
Visszanézve látom, hogy Isten gyengéden kitolt a komfortzónámból a hitzónába. Döntés elé állított: megfeszítem a hitemet, vagy a biztonságot választom.
Könnyebb lett volna kiküldeni az utcára a csapatot magam helyett. Üldögélhettem volna egy tölgyfa árnyékában, miközben a többiek megközelítik az idegeneket. De Isten lángoló meggyőződést ültetett a szívembe, hogy bízhatom Benne, és feszítsem meg a hitemet. A félreállás ki volt zárva a lehetőségek közül.
Nem számítottam rá, hogy azzal, hogy hitben elindulok, a legnagyobb áldás fog érni.
Pedig számtalan történet van a Bibliában, ami arról szól, hogy Isten valakit kihív a komfortzónájából, és hite megfeszítése minden esetben olyan áldást hozott rá, amit elképzelni se tudott volna.
Ábrahám bízott Isten ígéretében, hogy gyermekük születik idős koruk ellenére. Megfeszített hitének egy kisbaba volt a viszonzása, Izsák, akit a karjaiban tarthatott.
Jézus tanítványai rettegtek életükért a vad viharban. Péter, hitét megfeszítve, kilépett a csónakból, és megélte a csodát, hogy emberi lábbal a vízen járjon.
Jézus felszólította a bénát, akinek izmai gyengék és sorvadtak voltak, hogy keljen fel, és járjon. Az ember megfeszítette a hitét, kinyújtotta a lábát, és életében először járni kezdett.
És így tovább. A vak, aki hinni tudott Jézus gyógyító erejében, saját szemével láthatta Jézus arcát. Józsué nevetséges ötletnek tarthatta volna, hogy hétszer körbejárja Jerikó falait, de engedelmeskedett, és a falak leomoltak. József tíz évet töltött egy sötét várbörtönben, de rendíthetetlen hite végül a trónig emelte.
Isten mindnyájunkat felszólít egy kis hitfeszítésre néhanapján. Akár az a feladat, hogy hagyjuk el komfortzónánkat, és engedelmesen cselekedjünk, akár az, hogy maradjunk nyugton, és bízzunk Istenben életünk egy nehéz szakaszában, Ő mindig csodálatos áldásokkal jutalmazza a megfeszült hitet, mint azt mai alapigénk is ígéri.
Talán úgy érzed, amit most vár el tőled Isten, az már túl sok. Ne feledd, hogy bár lehetetlennek látszik a feladat, Isten sosem feszít túl azon, amire képesek vagyunk az Ő erejével – nem a miénkkel. És ha készségesen nekifeszülünk, áldásokkal halmoz el.
Uram, segíts, hogy teljesen rád bízzam az életem, és növeld bennem a hitet, hogy mindig hajlandó legyen megfeszülni a Te kedvedért – és önmagam javára. Mutasd meg, hogyan tudod felhasználni javadra az életemet. Jézus nevében, Ámen.
(Forrás: Tracie Miles: Time To Do a Little Faith Stretching, Encouragement for today, 2014.09.23. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)
.jpg)
Szép, köszönöm :)
VálaszTörlés<3
Törlés