Az elbizakodottság mérge
„Mert aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”
Mt 23:12
Nagyon szeretem Stacie Orrico dalát, a „Ne rám nézz” (Don’t look at me) címűt. Ez a szövege: Ne rám nézz, ha tökéleteset akarsz látni. Ne rám nézz, mert csalódni fogsz. Mindent megteszek majd, hogy tekintetedet a helyes irányba fordítsam. Ne rám nézz, Őt nézd.
Ez a szöveg eszembe juttat egy párhuzamos témát, amit nemrég találtam három evangéliumban, Márknál (15:9-10), Máténál (23:1-39) és Lukácsnál (18:9-14): vezetők, akik magukra irányítják a reflektorfényt. Ők nem Jézust állították a figyelem középpontjába. Néhány fontos leckét tanított Isten ezeken keresztül, melyek tükrében megvizsgálhatom magamat.
1. lecke – Irigység
A főpapokban fortyogott az irigység Jézus népszerűsége miatt. Ő csak három éve lépett fel, s a piacon mégis állandó beszédtéma volt. Feltették talán a kérdést: Miért Ő áll a figyelem középpontjában? Mi adja a tekintélyét?
Az irigység olyan méreg, amit nem mindig ismerünk fel. Néha elfedjük szép szavakkal: „nem akarok lemaradni Jones-éktól”, „meg kell felelni a társaságnak”, de ha a más sikerének látványa lehangol, az csontot rohasztó mérgezést jelent. A Példabeszédek 14:30 így fejezi ki: „ A békés szív életet ad a testnek, de az irigység megrohasztja a csontokat”.
2. lecke – Gyakorold, amit prédikálsz
A vezetők nem fáradtak el a szabályok számonkérésébe mások számára, de ők maguk nem követték ezeket a szabályokat mindennapi életükben. A rituális előírások betartásának sürgetése, a törvényekhez és szabályokhoz való betű szerinti ragaszkodás gyakran valami bűn által ütött lyuk betömésére szolgál.
Jakab levelében (1:22) olvassuk: „Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” Jézus korának vezetői nagy mennyiségű szöveget tudtak fejből idézni az írásokból, de életük eltért ezektől. A szabályok érdekelték őket, azon igyekeztek, hogy azokat másokkal betartassák, s nem azon, hogy Isten kedvében járjanak. Mi is, ha a szabályokra és a rituálékra figyelünk ahelyett, hogy Jézussal való kapcsolatunkat építenénk, ugyanígy eltévesztjük a célt. Talán irányt kéne változtatnunk. Nézzünk fel. A Biblia tanulmányozása mutasson túl azon, hogy gyakran idézünk belőle, engedjük, hogy a benne megnyilvánuló Szentlélek átitassa cselekedeteinket.
3. lecke – Mit mutatunk kifelé
A helyes öltözködés, a jó kinézet nagyon fontos volt a farizeusok számára. Látszólag minden rendben volt náluk. Mi is erre törekszünk? Ha megkérdezik: „Hogy vagy?” felvesszük legbájosabb mosolyunkat, és úgy válaszoljuk: „Köszönöm, jól.”- miközben egyáltalán nem vagyunk jól. Félünk attól, mit mondanának az emberek, ha megtudnák, hogy már megint összekuszálódott valami az életünkben. Könnyű azt gondolni, hogy „kinek mi köze hozzá”, az igazság az, hogy Istennek nagyon is köze van hozzá, mert az Övéi vagyunk.
4. lecke – Takarítsd ki a lelkedet
„Jaj nektek”, ismételte Jézus többször a farizeusoknak Máté evangéliuma 23. részében. A lelkükben felgyülemlő szemét nem hasonlított ahhoz az igaz élethez, amit kifelé mutattak.
Mások a gondozott külsőt látják, de Isten tudja, mi történik a felszín alatt. Ő belül kezdi a takarítást.
Mi húzódik meg lelked sötét sarkaiban? Ha saját hibáid elnézése, az önmagad erejére támaszkodás, az énközpontúság sátrat vert a szívedben, sürgősen kezd el a takarítást! Külsőd nemsokára az új belső szépségedet fogja sugározni.
A fenti tükör segített észrevenni néhány kisepernivaló szemetet az életemben. Te találtál valamit a tiedben? Büszkeség, önelégültség vagy Jézus iránti szenvedély vezérel? Jobban szeretnéd, ha téged látnának a többiek, mint Istent? A 10. zsoltár 4. verse így szól: „Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, nem keresi, ’Nincs Isten!’” Az elbizakodottság, a büszkeség méreg. Tudatos cselekvést igényel, hogy Istennek helyet csináljunk az életünkben.
Ahogy a dal mondja: „Ne rám nézz, Őt nézd.”
Uram, az elbizakodottság olyan könnyen gyökeret ver a szívünkben. Takaríts ki kérlek, hogy Téged tükrözzelek mások felé. Jézus nevében, Ámen.
Ez a szöveg eszembe juttat egy párhuzamos témát, amit nemrég találtam három evangéliumban, Márknál (15:9-10), Máténál (23:1-39) és Lukácsnál (18:9-14): vezetők, akik magukra irányítják a reflektorfényt. Ők nem Jézust állították a figyelem középpontjába. Néhány fontos leckét tanított Isten ezeken keresztül, melyek tükrében megvizsgálhatom magamat.
1. lecke – Irigység
A főpapokban fortyogott az irigység Jézus népszerűsége miatt. Ő csak három éve lépett fel, s a piacon mégis állandó beszédtéma volt. Feltették talán a kérdést: Miért Ő áll a figyelem középpontjában? Mi adja a tekintélyét?
Az irigység olyan méreg, amit nem mindig ismerünk fel. Néha elfedjük szép szavakkal: „nem akarok lemaradni Jones-éktól”, „meg kell felelni a társaságnak”, de ha a más sikerének látványa lehangol, az csontot rohasztó mérgezést jelent. A Példabeszédek 14:30 így fejezi ki: „ A békés szív életet ad a testnek, de az irigység megrohasztja a csontokat”.
2. lecke – Gyakorold, amit prédikálsz
A vezetők nem fáradtak el a szabályok számonkérésébe mások számára, de ők maguk nem követték ezeket a szabályokat mindennapi életükben. A rituális előírások betartásának sürgetése, a törvényekhez és szabályokhoz való betű szerinti ragaszkodás gyakran valami bűn által ütött lyuk betömésére szolgál.
Jakab levelében (1:22) olvassuk: „Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” Jézus korának vezetői nagy mennyiségű szöveget tudtak fejből idézni az írásokból, de életük eltért ezektől. A szabályok érdekelték őket, azon igyekeztek, hogy azokat másokkal betartassák, s nem azon, hogy Isten kedvében járjanak. Mi is, ha a szabályokra és a rituálékra figyelünk ahelyett, hogy Jézussal való kapcsolatunkat építenénk, ugyanígy eltévesztjük a célt. Talán irányt kéne változtatnunk. Nézzünk fel. A Biblia tanulmányozása mutasson túl azon, hogy gyakran idézünk belőle, engedjük, hogy a benne megnyilvánuló Szentlélek átitassa cselekedeteinket.
3. lecke – Mit mutatunk kifelé
A helyes öltözködés, a jó kinézet nagyon fontos volt a farizeusok számára. Látszólag minden rendben volt náluk. Mi is erre törekszünk? Ha megkérdezik: „Hogy vagy?” felvesszük legbájosabb mosolyunkat, és úgy válaszoljuk: „Köszönöm, jól.”- miközben egyáltalán nem vagyunk jól. Félünk attól, mit mondanának az emberek, ha megtudnák, hogy már megint összekuszálódott valami az életünkben. Könnyű azt gondolni, hogy „kinek mi köze hozzá”, az igazság az, hogy Istennek nagyon is köze van hozzá, mert az Övéi vagyunk.
4. lecke – Takarítsd ki a lelkedet
„Jaj nektek”, ismételte Jézus többször a farizeusoknak Máté evangéliuma 23. részében. A lelkükben felgyülemlő szemét nem hasonlított ahhoz az igaz élethez, amit kifelé mutattak.
Mások a gondozott külsőt látják, de Isten tudja, mi történik a felszín alatt. Ő belül kezdi a takarítást.
Mi húzódik meg lelked sötét sarkaiban? Ha saját hibáid elnézése, az önmagad erejére támaszkodás, az énközpontúság sátrat vert a szívedben, sürgősen kezd el a takarítást! Külsőd nemsokára az új belső szépségedet fogja sugározni.
A fenti tükör segített észrevenni néhány kisepernivaló szemetet az életemben. Te találtál valamit a tiedben? Büszkeség, önelégültség vagy Jézus iránti szenvedély vezérel? Jobban szeretnéd, ha téged látnának a többiek, mint Istent? A 10. zsoltár 4. verse így szól: „Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, nem keresi, ’Nincs Isten!’” Az elbizakodottság, a büszkeség méreg. Tudatos cselekvést igényel, hogy Istennek helyet csináljunk az életünkben.
Ahogy a dal mondja: „Ne rám nézz, Őt nézd.”
Uram, az elbizakodottság olyan könnyen gyökeret ver a szívünkben. Takaríts ki kérlek, hogy Téged tükrözzelek mások felé. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése