Szívemre szorítva a Bibliámat

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

Zsolt. 139:23-24

Átlagos délután volt. Laurel barátnőm úgy döntött, hogy mint annyiszor, előveszi a Bibliáját, s mialatt feleségként és anyaként éli a napját, egy időre összekapcsolódik Istennel. Előrehajolt, hogy fél kézzel felvegyen valamit, s közben a másik kezével a nyitott Bibliát a szívére szorította. És akkor észrevette. A vékony bőrfedélen keresztül apró csomót érzett a mellében.

Felkeresett egy orvost, elvégezték a teszteket, és félelmei beigazolódtak. Mellrákja volt.

Napok, hetek, évek következtek kórházi bennfekvésekkel, sugarazással, tesztelésekkel, szurkálásokkal, bizonytalansággal, rosszullétekkel.

A megpróbáltatások ideje óta évek teltek el, drága barátnőm testéből kitisztult a gyakran halálos kór. Egészséges gimnáziumi nyelvtanár, aki Jézus iránti mély szeretettel és örök hálával éli mindennapjait. Mindenekelőtt azért hálás Istennek, mert úgy intézte a dolgokat, hogy még nagyon korai stádiumban felfedezhette a rákot - azáltal, hogy a szívére szorította a Bibliáját.

Nemrég elgondolkoztam Laurel élményén. Kényes szituációba kerültem egy barátommal, s tele voltam nehezteléssel. Úgy éreztem, kihasznált, megbántott, nem értékelte, amit tettem érte. Leültem imádkozni, hogy majd elnyöszörgöm bánatomat Istennek, s kiöntöm neki a lelkemet. Ebben az állapotban juttatta eszembe a fenti igét. Megkerestem egy olyan kiadásban, ahol az eredeti görög és héber szavak segítségével világítják meg a mondatok értelmét. Ott akadt meg a szemem a hangsúlyozott személyes névmáson: Vizsgálj meg engem, van-e bennem valami bántó, gonosz …

Ahelyett, hogy a barátom cselekedeteivel foglalkoztam volna, elhatároztam, hogy Isten igéjét a szívemre – az én szívemre – szorítom, hogy lássam, nincs-e bennem – és nem a barátomban – valami gonosz. Isten azonnal megmutatta, hol hibáztam. Mélyen bennem gyökerező minták, amik felütik fejüket, és kellemetlen magatartásban nyilvánulnak meg; úgy viselkedtem, ahogy Jézust-követő lányoknak nem szabad viselkedniük. Rájöttem, hogy én legalább annyira hibás voltam ebben a történetben, mint ő.

A Bibliával, mint szikével, Isten nyitott szívműtétet hajtott végre rajtam aznap – és azóta több alkalommal. Ma már rendszeresen járok ellenőrzésre a Nagy Doktorhoz, és Ő hűségesen újra meg újra rámutat hibáimra, s arra ösztönöz, hagyjam, hogy az Ő gondolatai sugarazzák át a lelkemet, s öljenek ki minden burjánzást, ami rákként akar elterjedni és tönkretenni barátságokat, szeretetkapcsolatokat.

Vajon hány kapcsolati betegséget lehetne meggyógyítani, ha hajlandók lennénk még a kezdeti stádiumban a szívünkre szorítani a Bibliánkat, hogy megérezzük a bűn aprócska csomóját a lelkünkben?

Drága Istenem, segíts, hogy feltétel nélkül tudjak szeretni, és csak a magam hibáival törődjem. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.06.14., Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_09_01_archive.html)