„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben. Hinni próbálsz abban, Ő tudja, mire van szükséged, és tudja mire van szüksége annak, akit oly nagyon szeretsz. 

Tudja, min mész keresztül, ismeri életed összes kérdőjelét. Ő ott volt melletted a félelemtől ébren töltött éjszakán, amikor tehetetlenül vártad a holnap eredményét. Ő ott volt, amikor megkaptad a hírt, és gondolataid mély csendjébe burkolóztál kétségbeesetten. Ő az, aki ma reggel is bátorítóan nyújtja feléd kezét. Szeretné, ha elengednéd a rettegést, és bíznál abban, hogy az Ő akarata lesz a legjobb számodra. 

Nézz fel a bágyadt, tavaszi égre, és lásd meg az Isten reményteli mosolyát! Ő kezében tartja a dolgokat, és a láthatatlanból egyszer majd látható lesz. Ő vigyáz rád, részese életednek, és nem hagyja, hogy bármi is tönkretegye az örökkét. Az Ő kezében igazán biztonságban vagy. 

Hát ragadd meg ma reggel a kínálkozó alkalmat, és mondj igent Isten hívására! Kapaszkodj a feléd nyújtott kézbe, és tanuld meg bátran, hittel kimondani: „Legyen meg a te akaratod!”