Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.

(Példabeszédek 19,8)

Uram, annyira szeretnék helyesen cselekedni, mindig tudni a jó választ, és annyira szeretnék jó ember lenni! Mégis gyakran érzem úgy, hogy minden, amit teszek, helytelen, hogy olyan válaszok után kutatok, melyek nem is léteznek, s hogy pont olyan ember vagyok, amilyet ki nem állhatok! És minden egyre rosszabb lesz, állandóan magammal vagyok elfoglalva, a hibáimon rágódom, és végül teljesen elbátortalanodom. Segíts, kérlek, egyenesbe kerülni és arra az egyszerű tényre összpontosítani, hogy Te teremtettél engem, hogy Te szeretsz engem és folyton azon munkálkodsz, hogy azzá váljak, amivé lennem kell! 
Köszönöm, hogy kitartasz mellettem!
Ámen
(Mindennapi imáink-Meghitt beszélgetések)

  A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett.

A hit a legkevésbé tudatos erény. Természeténél fogva alig van tudatában önnön létezésének. Akár a szem, amely mindent lát, saját magát viszont nem, a hit is Tárgyával van elfoglalva, melyen nyugszik, és önmagára nem figyel. Amikor Istenre tekintünk, nem látjuk önmagunkat - szerencsére. Az, aki többször kudarcot vallott, meg fog könnyebbülni, ha nem saját lelkével kell foglalkoznia és a Tökéletesre emelheti tekintetét. Amíg Krisztusra tekint, minden megtörténik vele, amire régóta vágyott. Isten munkálkodik majd benne. A hit önmagában nem érdem, az érdem azé, Akire irányul. A hit által másként látunk, nem önmagunkra fókuszálunk, hanem Istenre.
A.W. Tozer: The pursuit of God (Isten kezelése)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések