Látni azt, amit nem lehetne
„ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor
fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli
napfény.”
Ézsaiás 58:10
Egyszer hallottam egy lelkipásztortól ezt a mondatot:
„Nézd meg a körülötted lévő világot, és tedd fel a kérdést: Mi az, aminek nem így kellene lennie? Ott kezdődik az elhívásod.”
Egy Wendy nevű asszony körbenézett salvadori közösségében, és látta a több száz gyermeket, akik nélkülöztek: nem volt elég ételük, orvosi ellátásuk, oktatásuk. Meglátta a fáradt édesanyákat is, akikben már alig élt a remény – és ez összetörte a szívét.
Nem volt ideje, sem pénze. De voltak szemei, amelyek többé nem tudták nem látni azt, aminek nem így kellett volna lennie.
Wendy és a férje megnyitották a Compassion, gyermeksegítő központ kapuit a gyülekezetükben, amelyet pásztoroltak – nem azért, mert mindenre megoldást tudtak, hanem mert ez volt az a mentőöv, amit odaadhattak a csendben szenvedőknek.
Wendyre gondolok azokban a napokban, amikor úgy érzem, hogy széthullik a világ; amikor saját megtörtségem fájdalma arra késztetne, hogy a takaró alá bújjak, és úgy tegyek, mintha nem látnék semmit.
Őszintén szólva: minél nehezebbnek tűnik a teher, annál kevésbé merünk rá reagálni.
Nem kell messzire mennünk, hogy a sötétséget lássuk. Ma este egy édesanya úgy fekteti le gyermekét, hogy nem tudja, holnap hogyan fizeti ki a villanyszámlát. Valaki tegnap sírva aludt el, és azon gondolkodott, hogy véget vet az életének. Tinédzserek némán próbálják elfojtani a fájdalmukat, mert senki sem mondta nekik: „Fontos vagy.”
És én csak egy ember vagyok. Te is csak egy ember vagy. Wendy is csak egy ember.
Ő dönthetett volna úgy, hogy hallgat. Mondhatta volna, hogy ez nem az ő felelőssége. Mondhatta volna, hogy ő már megtette a magáét. De ehelyett engedte, hogy az együttérzése arra indítsa, hogy engedelmeskedjen Ézsaiás 58:10 szavának:
„ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor
fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli
napfény.”
Ez a kulcsige nem pusztán költői sor. Egy szent fordulat ígérete: amikor belépünk valaki sötétségébe, és világosságot gyújtunk, Isten a mi sötétségünkbe is világosságot hoz.
Isten tudja, milyen érzés a sötétben élni: a bizonytalanság egy rossz hír után, a megválaszolatlan imák fájdalma, vagy a kimerültség, amikor mindenütt megtörtséget látunk a világban. Mégis, Ézsaiás 58:10 emlékeztet, hogy amikor másokért kiöntjük magunkat, Isten visszaönt belénk.
Wendy „igenje” nemcsak mások életét változtatta meg, hanem a sajátját is. Megtanulta, hogy Isten világosságát sugározni nem tökéletességet kíván – csak jelenlétet.
A Compassionnel való szolgálata által Wendy ma már hetente több száz gyermeket etet. Tanítókat képez, hogy a következő nemzedéket neveljék, nevetéssel tölti meg a játszószobát, reménységet nyújt a rácsok mögött élő asszonyoknak, és egy közösségéből származó gyermeket saját családjába is befogadott.
Nem kell mindent megjavítanod. Csak legyen bátorságod fényt gyújtani a világ egyetlen sarkában.
Valaki a te „igened” másik oldalán vár. Belépsz ma az ő sötétségébe, hogy világosságot vigyél?
Uram, köszönöm, hogy emlékeztetsz: még egy apró „igen” is világosságot hozhat valaki sötétségébe. Adj nekem szemet, hogy észrevegyem, és szívet, amely kész válaszolni. Segíts, hogy ne forduljak el, hanem lépjek be együttérzéssel és bátorsággal. Használj engem, hogy a Te világosságodat sugározzam ma. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Forrás:
by Nicki Koziarz
Seeing What Shouldn’t Be
September 3, 2025
Megjegyzések
Megjegyzés küldése