Virtuális Kávézó Nőknek

„Ha nem lett volna törvényed gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban. Sohasem felejtem el rendelkezéseidet, mert azokkal éltettél engem.” (Zsoltárok 119:92–93)   A medence szélén állva a húgomat néztem. Akkoriban lehetett négy-öt éves, és épp a sekély rész lépcsőin pancsolt. „Ennek vége” – gondoltam. „Kilencéves vagyok. Elég nagy már ahhoz, hogy beugorjak a mélyvízbe.” És ugrottam. A hideg víz körülölelt, testem zuhant, míg lábujjam el nem érte a medence alját. Onnan löktem vissza magam a felszínre. Izgalmas volt – és bátorító. Egy nap arra gondoltam: mi lenne, ha magammal vinném a húgomat is? Felvenném a hátamra, és félig lépkedve, félig pattogva együtt haladnánk lefelé azon az enyhe lejtőn, ami a sekély vizet elválasztja a mély résztől. Meglepett, hogy habozott, amikor előálltam a tervemmel. Szükség volt egy kis meggyőzésre – és számos ígéretre –, hogy nem megyek tovább annál a pontnál, ahol még biztonságban érezné magát. Végül felmászott a hátamra, átkarolta a ...