Menj tovább

„Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzön jársz, meg nem égsz, és a láng föl nem perzsel téged.”
 

— Ézsaiás 43:2 (CSB)

Amikor pajzsmirigyrákkal diagnosztizáltak, egyszerre zúdult rám a félelem, a kétségbeesés és számtalan kérdés. Meg kell műteni? Kell majd kezelés? Mi vár rám?
Ismertem már a rák fájdalmát – tizenkilenc évesen végignéztem, ahogy apám lassan elsorvad. Ez az emlék mélyen belém égett.

A diagnózis hallatán legszívesebben elmenekültem volna. Csak azt akartam, hogy vége legyen, szabaduljak meg mindettől. De valami mást tanultam meg: nem elfutni Istentől, hanem felé menni. Ahelyett, hogy válaszokat követeltem volna, megtanultam bízni Benne. Bármilyen mély is a víz, bármilyen forró is a tűz, Ő velem van. Reménységem újra Őrá épült.

Szerettem volna megérteni, miért kellett ezen keresztülmennem, de néha nem kapunk választ – csak egy halk, szelíd hívást, hogy lépjünk tovább. Mert a szabadulás, amire vágyunk, gyakran nem elkerülés, hanem végigjárás.

Könnyű azt hinni, hogy ha fáj, Isten nincs ott. De Ő sosem ígérte, hogy nem lesz tűz – csak azt, hogy benne nem égünk meg. Mert minden egyes nehéz időszak formál. Kitartást épít. Hitünket mélyíti.

Átmész most valamin, amiből inkább kiszabadulnál?
Menj tovább. Ne azért, mert könnyű, hanem mert Ő veled van.
Menj tovább, bízva abban, hogy Isten nemcsak körülötted munkálkodik, hanem benned is.

---

TOVÁBBI ÁTGONDOLÁSRA:

• Mi az, amin most átmész, ahol különösen szükséged van Isten jelenlétére?

• Hogyan tudsz tudatosan haladni előre, miközben kitartasz a hitben?

- First Things First with Christine Caine