Amikor a félelem suttog...

 „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”

Zsoltárok 91:1–2

Amikor ijesztő és ismeretlen dolgok törnek be a nyugalmunkba, pánikrohamokat és bénító nyomást élhetünk át. Minden idegszálunkkal azon vagyunk, hogy biztonságban tudjuk magunkat és szeretteinket. A félelmet nehéz lecsendesíteni. Nemcsak az elménket és a szívünket bénítja meg, hanem gondolatainkat is teljesen leköti – mintha a világ körénk zárulna, és sötétség ereszkedne ránk.

Ilyenkor könnyen engedhetünk annak, hogy az ellenség formáljon bennünket, és halk, de alattomos hazugságokat suttogjon a fülünkbe. Talán azt mondja: „Félned kell. Nem aggódsz eléggé. Vedd a kezedbe az irányítást, mert Isten nem fog időben közbelépni.” És mi elhisszük. Átvesszük az irányítást, kivesszük a gyeplőt Isten kezéből – és szép lassan túlhajtott szorongásba zuhanunk.

Ha nem vagyunk szilárdan megalapozva az Igazságban, ha nem szánunk időt arra, hogy tudatosan Isten jelenlétében időzzünk, könnyen elveszhetünk félelmeink, kétségeink és aggodalmaink tengerében. A valóság az, hogy ha nem vigyázunk, szinte észrevétlenül sodródunk távolabb az Úrtól – és mire feleszmélünk, már a világ nyugtalanságában élünk, nem az Ő békéjében.

De Isten szeret bennünket. Ezért hív, szelíden és kitartóan:

Gyere hozzám. Időzz bennem. Találj meg engem.

Az egyik legbiztosabb módja, hogy az Ő jelenlétében maradjunk, ha olvassuk és tanulmányozzuk az Igéjét. Ott találkozunk ígéreteivel, megismerhetjük jellemét, és újra meg újra emlékeztethetjük magunkat az örök igazságokra.

Ne feledd, kedves barátom:

Az Ő lakhelye neked készült.

Ott vigaszt találhatsz.
Ott megpihenhetsz hűségében.
Ott csendben lehetsz az Ő jelenlétében.
Ott békére lelhetsz.

Mert az Ő Igéje élet.

(Forrás: My Jars of Clay)

Uram, köszönöm, hogy a Te jelenléted a menedékem, amikor minden más bizonytalan. mikor a félelem suttog, segíts, hogy ne annak higgyek, hanem a Te szavadnak. Erősíts meg Igédben, tölts el békességeddel, és taníts arra, hogy minden helyzetben Benned pihenjek meg. Segíts visszavenni a figyelmemet a világ zajáról, és Rád szegezni a tekintetemet. Legyek az Igédben gyökerezőt szívű nő, aki nem a körülményektől függ, hanem a Te hűségedbe kapaszkodva él. Ámen.

---

✍️ Naplóíró kérdések

1. Milyen félelmek suttognak most a szívemhez?

2. Miben érzem úgy, hogy ki akarom venni a gyeplőt Isten kezéből?

3. Hogyan tapasztaltam már meg Isten békességét a múltban?

4. Melyik Ige lehet most a „rejtekhelyem” – amit újra meg újra idézhetek magamnak?

5. Milyen konkrét lépéseket tehetek ma azért, hogy jobban Istenben időzzek?