Megszabadulni az aggodalomtól – tanuljuk meg Istenre bízni a terheinket
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” 1 Péter 5:7
Egy hideg georgiai napon találkoztam egy fiatal anyukával egy helyi kávézóban. Miközben forró teát kortyolgattunk, arról mesélt, mennyit aggódik, hogyan bénítják meg a félelmei a hitét, és hogy gyakran méltatlannak érzi magát Isten szeretetére. Ezek az érzések oda vezettek, hogy elkezdte megkérdőjelezni: vajon Isten valóban törődik-e az ő élethelyzetével.
Nyolc évvel ezelőtt akár én is lehettem volna ő. Az én történetem kísértetiesen hasonlított az övéhez, és szinte be tudtam volna fejezni a mondatait. Az állandó aggodalmaim elrabolták tőlem a bizalmat, hogy Isten valóban törődik velem. A szorongás megbénította a hitemet, és elhitette velem, hogy mindent nekem kell kézben tartanom.
Ismerős érzés?
Sokan küzdünk hasonló gondolatokkal – kortól és hitévektől függetlenül. Az aggodalom alattomosan bekúszik az életünkbe, és azt suttogja, hogy nekünk kell mindent irányítani: a családot, a pénzügyeinket, az egészségünket – mindent. Eltorzítja a látásmódunkat, és elhiteti, hogy ha csak egy apróság is kicsúszik a kezünkből, akkor minden összeomlik.
Az aggodalmaskodóknak az 1Péter 5:7 egy szelíd, bátorító hívással szól:
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.”
Ez az igevers arra hív, hogy engedjük el a terheinket, és bízzuk őket Istenre – arra, aki szeret bennünket, és képes hordozni azt, amit nekünk sosem kellett volna cipelni.
Az igazság az, hogy Isten nem irányítást vár tőlünk, hanem bizalmat.
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)
Amikor az élet kisiklik a kezünkből, megtalálhatjuk a nyugalmat Benne.
Isten arra hív, hogy minden gondunkkal járuljunk Hozzá – letegyük azokat a lábaihoz, és bízzunk abban, aki sosem hagy el bennünket:
„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert
maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és
nem hagy el.” (5Mózes 31:6)
Az, hogy gondjainkat Őrá vessük, egy időszerű emlékeztető arra, hogy nem mi irányítunk, hanem Ő, aki folyamatosan őrködik felettünk.
Azon a napon, amikor szemben ültem az ismerős küzdelmekkel terhelt barátnőmmel, újra eszembe jutott, milyen hűséges Isten szeretete – és az is, milyen fontos a közösség. Nem vagyunk egyedül az élet terhei között. Amikor megosztjuk egymással ezeket a nehézségeket, Isten szeretetét testesítjük meg egymás felé. Emlékeztetjük egymást arra, hogy már most értékesek vagyunk – Isten szeretett gyermekei.
Ha te is az aggodalommal küzdesz, itt van három lépés, amely segíthet jobban bízni Istenben:
Nevezd meg az aggodalmaidat. Írd le őket, és ha tudod, oszd meg valakivel, akiben megbízol. Az, hogy nevén nevezzük, amitől félünk, máris segít legyőzni azt.
Imádkozz a félelmeiddel kapcsolatban. Az ima hitünk kifejezése – elismerjük, hogy Isten kezében van az életünk, és figyelmünket eltereljük saját korlátainkról az Ő végtelen hatalmára.
Dönts a ráhagyatkozás mellett. A bizalom napi választás. Amikor újra felüti fejét az aggodalom, emlékezz: nem egyedül kell cipelned a terheket. Bízd Őrá – Ő hűséges, és mindig kész segíteni.
Ezek a lépések nem fogják teljesen megszüntetni az aggodalmat, de az a reménységem, hogy megerősítik a hitedet és elmélyítik a bizalmadat Istenben.
Drága Istenem, átadom Neked az aggodalmaimat. Segíts, hogy bízni tudjak Benned, Benned találjak megnyugvást, és mindig a Te erődre és gondviselésedre támaszkodjak.
Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
by Jackie Smith-Bell
Daily Devotions
Letting Go of Worry and Learning To Cast Our Cares
June 19, 2025
Fotó: canva.com
Ámen. Köszönöm Uram!
VálaszTörlés